12. Fejezet: Különös jelenség.

Sziasztok:) A szomorkás részike után megígértem, hogy jobb utakra sodródik minden szereplőm élete:) Mivel úgy gondoltam, hogy több idő telik el, ezért ez egy úgynevezett különleges rész lesz:) Jó olvasást  ♥

/3 hónappal később/ (idő visszagondolás)
Nessa úgymond felépült.. Bár a törések miatt, még pár hónapra tolókocsiba maradt.. De a legszomorúbb... Hogy a lány nővére mérges lett Logan-re... így úgy döntött, hogy tartsanak szünetet. A srác elszerette volna vinni a 3 hónapos turnéra őt.. Nem .. Itthon maradtak.. Egyedül Ena tartott Carlos-sal a testvérek közül.. Nicole részéről is meglehet érteni a dolgokat. Védenie kell kishúgát. Így ígérte meg Apjának régebben. Kínzó hónapokat éltek át a testvérek... Vagy azért, mert a kisebbik hiányzott, vagy azért mert a hős szerelmesek nem látták egymást.

/Nessa szemszöge/

-Nicole.! -kiáltottam úgy, hogy az egész ház zengett. 
-Tessék?! -érkezett robogva, kipurcanva nővérem.
-Pipilnem keeel.... -sunyítottam.
-De hogy kell pisilned. -legyintett.
-De hogy nem. -adtam rá a rögtönzött választ.
-5 percenként? -húzta fel egyik szemöldökét, és figyelt rám elég erősen karba tett kézzel.
-Pici a hólyagom... -motyogtam el magam úgy, hogy a takaró a számnál volt. Tompítás képen. 
-Na, ez szép magyarázat lányom.... -mondta. -Tudom mi a hátsó szándékod.... Engem nem versz át.! -mosolygott. -Még nem érkeztek meg a fiúk.. -bökte ki. -De át kéne ülj a kerekesszékbe. -mutogatott. Valószínű értelmes fejet vághattam utolsó megszólalására feleletül. -Hogy miért? Mert Logan nemsokára hazaérkezik, és az ő ágyába fekszel... amin rózsaszín a pléd. Soroljam még?
-Nem, nem kell. Akkor inkább szólj Franky-nek, hogy rakjon át. Még a végén túlságosan is megerőlteted magad. -Frank az egyik kidobó volt az Infinity klubban. Logan kérte meg, hogy segítsen minket addig a napig, amíg újra nem lesz tele a ház férfiakkal. Utolsó műszak, utolsó percei.
-Köszönöm. -hálálta meg Nicole. -A visszamászás már ezerszer könnyebb.
-Akkor már rám itt nem lesz szükség? -biggyedt le a szája. Franky 40. évét járta. Három gyermekes családapuka. Története?! Hasonló a miénkhez. Feleség elhagyta őt, amikor megtudta, hogy egy kidobó állását tölti be. Majdnem másfél év tizedik titkolta előle. Megvárta, míg legidősebb lánya elhagyja a szeretett családi fészket, és kollégiumba költözik. Ekkor bújtatta ki a 'szögét a zsákból'.
-Nagyon szépen köszönünk mindent. -nyomott nővérem egy kevésnyi összespórolt pénzt kezébe.
-Nem, nem fogadhatom el.! -tiltakozott. -Ezt hálából csináltam. Csak én lehetek azért lelkes, mert figyeltek a kicsikre a kemény melók közben. -érzékenyült el.
-Na menj.! Szükségük van rád. -mondtam. Ezzel el is távozott.

/Logan szemszöge/

-Hosszú, kilenc órás buszos utazás..... Pipa.! -rajzolt James a levegőbe egy előbb említett szimbólumot.
-Sok poggyász le...egy kevésnyi pihi....ruha mosás.... újból elpakolás... aztán fel a poggyász a buszra... és kezdődik a második szezon.. -vicceskedett Kendall.
-De addig látjuk a csajokat. -néztünk össze. Igen, mindenki eszében élete párja forgott. Talán még a sofőrnek is. Bár az ő fejébe nagyon nehéz volt belelátni. Új vezetőt kaptunk. Idős lehetett. Ütötte az 50-et. Arca oly annyira ismerős volt, hogy az már fájt... -'Áhh, biztos csak fáradt vagyok..' -gondoltam magamban.

-Végre itthon! -csókoltam meg a földet. -Fúj ez koszos... -töröltem le nyelvemet kezemmel. -A kezem isz koszosz... -gyorsítottam fel a mozdulatot.
-Nesze, egy kis víz! -sétált el mellettem Carlos, és a kezembe nyomta a vizet.
-Éjetmentő vad. -hagytam kint nyelvemet, minthogy koszosan bevenném a számba. -Fúj ez hót mejeeeg... -köptem ki rögtönzött mozdulattal.
-Tudom, mivel közötte volt a ......... -kacagott hátrafordulva. De most még ő sem érdekelt. Csak egy dologgal tudtam foglalkozni: azzal, hogy Kedvesem szuszogását, csókját, és az egész lányt érezhessem. Hiper gyorsasággal futottam fel a ház második emeletére, és beléptem Nessa szobájába. Meglepő módon.... aludt. Megszokhattam volna, hogy amikor álomba szenderül, lesápad. De három hónap után ihaj! Még ez is fura volt számomra.
Óvatosan leültem melléje, és lágy puszit nyomtam homlokára. Hirtelen szemei, mint a vámpírnak kipattantak, és az egész lány arca mosolyra derült. Egy szó jellemezte most őt: gyönyörű.
-Hát te itt? Későbbre vártalak. De nehogy félre értsd! Nagyon örülök neked. -pörgött fel jelenlétemre.
-Css! -fogtam be száját. Rögtönzötten, de odafigyelően megemeltem derekát, hogy megtudjam őt csókolni. Ez már nagyon hiányzott. Karjaimban éreztem a szívverését.. Leírhatatlan érzés minden.

/Kendall szemszöge/

-Jöjjön beljebb, uram! -hívtam be egy teára Nicole-val együtt a buszsofőrt.
-Köszönöm kedvességeteket, elfogadom. -lépett beljebb. Egy pillanatot sosem felejtek el... Azt az arcot, amit a sofőr, és Nicole vágott.
-Elnézés, ismerjük mi egymást? -kérdezte udvariasan Nic. -Olyan ismerős tetszik lenni... Nagyon hasonlít valakire a  múltamból... -kezdte furcsállni a dolgokat. Hagyján, de még én mennyire.
-Nem hiszem kislány... -gondolkodott el.
-Azért a nevét megkérdezhetem? -ültünk le a teázóasztal mellé.
-Matthew Thompson. -mondta halál nyugodtan. Nicole arcán mindent letudtál olvasni. A félelmet, a boldogságot, az ijedtséget, a bánatot, a lehetlenséget. És én is kezdtem kapiskálni, miről is van szó.
-Apa? -kérdezett rá finoman.
-Kétlem kislány. Az én lányaim meghaltak a nénikéjükkel együtt.... -szomorodott el.
-Hogy hívták őket? -faggattuk szegény öreget.
-Nicole, Nessa és Ena Thompson. Így csökkenő sorrendben. -vette le sapkáját, és lehajtotta fejét.
-Apa, hát nem ismersz rám? Mégsem haltál meg a csatamezőn? Ez te vagy? Itt vagy? -kérdezte.
-Nicole, kislányom! Hát te ekkorát változtál? Istenem. Sosem felejtem el ezt a napot. -felpattantak a székről, és egymás karjaiba zuhantak. Könnyeik potyogását meg se lehetett számlálni.

Már értem, mit jelent számunkra a család! Sose haragudj meg szüleidre, bármit is gondolsz rossznak! Hisz ők lesznek azok, akik sorsodról gondoskodnak/gondoskodni fognak! Ők jelentik számodra a jövőd.!

Puszipacsii ♥

woo hoo díjacska:3

Haliiiiiiii:)


nem részt hoztam, hanem díjat kaptam Nanetta Szöllősi-től. :)) ♥

Kérdések


1. Mi inspirál a legjobban?  Igazából... Egy személy, akinek nagyon sok mindent köszönhetek. :)
2. Kedvenc együtteseid?  Csak a Big Time Rush:)
3. Van háziállatod?  Igen, hohó, nem is egy:P
4. Miért kezdtél bele a blogírásba? Egy személy támogatott.. najó. nevezzük nevén a lányt. Szandinak hívják, és ő támogatott minden blogom kezdeténél. (na meg persze a folyamat közben is) Sokat köszönhetek neki ♥
5. Hobbik?  Éneklés, tánc, foci, gördeszka, és még nagyon sok minden. :) 
6. Ki a példaképed?  Hm..... nem sztár... egy hétköznapi ember, aki remélem egyszer be tőr az énekesi szakmába:)
7. Mit teszel, ha nem jön az ihlet akkor amikor szeretnéd? Bekapcsolok egy kis zenét, beszélek azokkal akik fontosak nekem, vagy kérem a segítségét a barátaimnak;)
8. Kedvenc állat? Kismalacom, Yuma :))
9. Kedvenc szín?  Mindenes vagyok:D
10. Kedvenc olvasmányod?  Kincskereső Kisködmön, Alkonyatnak a részei könyvben... stb.. 
11. Szerinted mitől válik valaki jó íróvá? Jó kérdés:) A tapasztalat, és a sok segítség kell mindenhez. Jó, ha van valakid, aki mindig megmondja a valót, és segít az írásban... lehet ő bárki... szülők... barát.. vagy egy jó nővér. ♥ 

Akiknek küldöm: (mivel mindegyik blogomra küldték, ezért írom ki többször:*)

Szandi Kovács : összes blog:*
Nanetta Szöllősi: Szint úgy;)
~Cherry~ hehe összes blogba:)
Zsófi Bern: http://big-time-rush-dreams.blogspot.hu/
Alexandra Kerschbaum:  http://foreverbtrinvisible.blogspot.hu/

És ezek a kérdések legyenek:)

Szeretsz-e írni?
Hogyan kezdted el? Nehezen?
Volt-e olyan valaki, aki inspirált az írásban?
Hobbi/hobbik?
Milyen blogokat olvasol?
Van-e kedvenc blogod?
Mikor tudsz igazából írni?
Kisállat?
Hiszel abban, hogy látni  fogod kedvencedet?
Volt-e rád hatással egy blog? (érzékeny, vidám, boldog lettél tőle?)
Kedvenc étel?

Puszi Vivi;) ♥

11. Fejezet: Ez a nap se lehet jobb..

Hosszú hosszú idő után.....:))  folytatom a szomorkás részt.. elég sokat kinlódtam vele, mert újra bele kell rázódjak. Köszönöm, hogy velem tartotok! ♥ Ígérem, a következő fejezetben már minden rendben lesz;)

/Nicole szemszöge/

-Te úristen! Ez nem lehet igaz! Hol vannak? Mi történt pontosan? -rohangáltam a szokatlanul üres kórházba össze-vissza. 
-Hölgyem! -fogott le az orvos. -Ön Nessa Tompson gyámja? 
-Igen.. -rázkódtam meg. 
-Kérem, kövessen! -előttem ment az öreg, én zokogva és minden feliratot nézve mentem utána. Megállt előttem. Nem láttam mi van a szoba elé írva. -Mrs. Tompson... arra kérem, hogyha meglátja hova jövünk, ne pánikoljon! -elállt az utamból... Egy nagy sötét ajtó volt előttem, amin ez a felirat állt "Morgue". Nem tudtam, hogy kell levegőt venni.. Hirtelen lábaim elgyengültek, ezért leguggoltam.. ez nem.. nem velem történhet meg... -Be szeretne hozzá menni? 
-Egy pillanat... -töröltem meg arcomat. De mikor felálltam, valami fura érzés hatolt át rajtam. Mintha ráznának... 

/Kendall szemszöge/

-Nicole, ébredj fel Kincsem! -ráztam óvatosan két vállánál fogva. 
-Wáá! -ült fel gyorsan, és sírva. Megijedhetett. 
-Rosszat álmodtál drága? -húztam magamhoz a folyamatosan zokogó lányt.
-A legrosszabbat... -hajtotta le fejét.
-Nyugi, minden oké lesz! -biztattam.
-De az a baj, hogy megérzem a rosszat...  -állt fel és a konyha fele indult.
-Hova mész? -cselekedtem én is ugyanezt. 
-Megszomjaztam.. -mondta búskomoran. 
-Megyek veled! -és már is mellette teremtem. 
-Imádlak. -csókolt meg. De ezt is megszakította egy telefon csörgés, aminek senki se örült. -Igen, Nicole Tompson... Hogy mi csoda?! Azonnal indulok.. -csapta le a telefont asztalára, és berohant a szobába. 
-Ki volt az?! -érdeklődtem a gyorsan öltöző lánytól.  
-A kórházból hívtak.. Nessa-ékkal történt valami.. jól sejtettem.... -kapkodott, de közbe küszködött könnyeivel. -Be kell menni... 
-Veled tartok! Így nem engedlek vezetni! -álltam ki mellette. Kifele menet Carlos-sal találkoztunk. 
-Jól figyelj ide fiam! -állt elé Nic. -Ena-nak ne mond el mi történt. Hagyd, had aludjon... Tartsd titokba, amíg leérettségizik. Szurkolj holnap neki. Csak ennyire szeretnélek megkérni. -magyarázta el nehezen. 
-Rendben. Vigyázzatok magatokra! -ölelt meg minket. 

/Nicole szemszöge/

Rendesen deja vu-nek éreztem a kocsiban utazást.. minden egyes perccel úgy gondoltam, hogy igaz lesz az álom.. de kételkedtem is, hogy ez hülyeség! 
Kendall igazán gyorsan hajtott. De bízok benne. 
Hamar odaértünk Kedvesem gyorshajtásának köszönhetően. Nem tudtam, merre fussak... hogy melyik szoba, vagy melyik terem. 
-Kicsim! A portához! -húzott magával. 
-Jó estét! Miben segíthetek? -flegmázott a pult mögött álló mamlasz nő.. Idegeim már akkor nem voltak. Rólam kérdezett, és valamilyen adatokat írt fel. De nem bírtam sokáig. 
-Mondj már meg, melyik szobában van Vanessa Tompson! -csaptam mérgemben a pultra. 
-Nyugii! -fogott le Kendall. Vettem egy két mély levegőt, és megpróbáltam uralkodni magamon. 
-2. emelet, 114-es szoba. A srác is vele van. -bökte ki félvállról. Azt hittem átnyúlok, és megszorongatom a nyakát.... de mivel kulturáltan nőies voltam, ezért türtőztettem magam. 
Rohantunk ahogy csak tudtunk.. De persze ebbe a pillanatba a görcs húzta össze lábam. Utána kaptam, és a lifthez siettünk. Hát itt van... a 114-es szoba... Nem volt merszem benyitni... De Kendall megtette helyettem. Nessa csöveken... lélegeztető gép tartja... nincs eszméleténél... feje végig bekötözve...körülötte orvosok hada.. azonnal eleredtek könnyeim... megint... 
Logan szint úgy...nem tudtam hogy mit csináljak... miért kell mindig valami rossznak lennie?!  
-Nicole Tompson, ugye maga a gyámja a lánynak? -sétált felém halál nyugodtan az orvos a papírjait böngészve. 
-Igen... -válaszoltam, közbe fejemet Kendall mellkasába túrtam. -Jól vannak?? -kérdeztem rögtön az elsőt, ami eszembe jutott. 
-Hát.... -mondta nem annyira biztatóan. -Kíváncsi rá?
-Még szép... -ökör... húgom, és nem vagyok kíváncsi rá, hogy milyen állapotban van.. na ilyenkor basznám bele a fejét a falba. 
-Hát Vanessá-nak elsőnek is kicsit ingadozó az állapota... Betört a koponyája, el tőrt a csigolyája, ez egyik bordája, és a lába.... -a sorolásnál végig potyogtak a cseppek szememből...
-És Logan-nek? -érdeklődtünk egyszerre Kedvesemmel. 
-El tőrt a bal keze, arcain zúzódások, és ahhoz képest, hogy ő szerzett segítséget, még a bordái is eltörtek... szóval fel se tudott volna állni.. de mégis.. hősiesen cselekedett... -dicsérte meg. 
Nem tehettünk mást, csak vártunk... nem engedtek közelükbe.. sőt 3 perc után kiküldtek minket... de én hiszek a húgomban és Logan-be, hogy túl tudják vészelni. Erősek, és hamar felépülnek. 

Versenyre jelentkeztem:)

Hali:) Most nem egy részt hoztam nektek.:D haneeeeeem.... jelentkeztem egy blogversenyre:$
 Shut up and love me forever ♥ blognál. Olvassátok a történeteit sokan, mert hihetetlenül fantasztikus:)

10. fejezet:Buli, ami rosszul végződik...

/Két héttel később/

/Nicole szemszöge/

-Aztán óvatosan az úton! -adtam rá húgomra a bukósisakot. -Azt lehet tudni, hogy hova is mentek, Logan? -kérdeztem.
-Az egyik kedvenc szórakozóhelyemre. Megmutatom neki a "riszálós" helyet! -kacsintott Kendallre, aki éppen hátulról átölelt.
-De tényleg óvatosan! Tudod, hogy aggódom... -sütöttem le fejem.
-Bízz Loganbe! -puszilt meg Nessa, ezzel visszaszállva a motorra.
-Indulhatunk, Kincsem? -nézett hátra a srác, hogy minden rendben van-e.
-Igen.. -hajtotta le a sisakot, és integetett nekünk. Én mint egy aggódó anya álltam a ház előtt, reménykedve, hogy semmi baj nem fog történni.
-Gyere be Kincsem! Ne legyél vészjósló! -húzott befelé.
-Nem vagyok az... csak a sátorba kifejtettem, ugyebár. -mosolyogtam rá. -És nem vonja el valahogy semmi se a figyelmemet...
-Hahah, te csak azt hiszed! -húzogatta szemöldökét.

/Logan szemszöge/

-Itt vagyunk! -szálltam le elsőnek én, utána pedig Kedvesem a motorról.
-Tessék? -figyelt felém. Igen, már a parkolóba kilehetett hallani a hangzavart. -Mi lehet bent, ha már itt ilyen ricsaj van.. -ijedt meg. -De attól függetlenül imádok bulizni! -ugrált szinte egy helyben.
-Igen, tudom! Hála a te nagy bulizós hangulatodnak, megismertelek! -csókoltam meg. -Na? Bemegyünk még, vagy a parkolóban fogunk álldogálni? Nekem itt is jó. -néztem sátánian.
-Hahah, mehetünk. -nevetett. Beléptünk. Hely az volt.... de valószínűleg azért, mert korán érkeztünk. Azért jöttünk ide, mert itt nem kell félnem, hogy letámadnak a paparazzok, vagy a sikítozó rajongók. Ez ilyen V.I.P.-s hely.
-Egy Whiskey Colát a hölgynek! -sétáltunk kézen fogva a pulthoz.
-Még valamit? -figyelt fel a kiszolgáló srác.
-Nem kérünk, köszi. -nyújtottam át a pénzt.
-Hát te hogy hogy nem iszol? -nézett rám Nessa.
-Khhmm... sofőr vagyok. -kacsintottam.
-Akkor én se iszok többet. -jelentette ki.
-Ühüüüm... -vigyorogtam. Tudtam úgy is, hogy nem így lesz.
-Az itala! Parancsoljon! -rakta le eléje.
-Köszönöm. -biccentett.
-Megittad?? -kíváncsiskodtam két perccel később, mert már táncolni volt kedvem.
-Csss! Nem olyan könnyű ezt nyelni.. jeges.. -sunyított. -De már meg van! -állt fel. Megfogtam, és a parkettre húztam. -Auu! Óvatosabban! Van még időnk.
-Pssszt! A ritmusomon nem tudsz változtatni! -röhögtem.
-Van benne valami... -gondolkodott el rajta. Nagyon sokat táncoltunk. Néha megálltunk Kedvesem miatt. "Fájt a lába". Bár egy magassarkúba nem is csodálom. És az ígéretét se tartotta be. Jó, végül is egy feles még nem sok. De akkor is. Ennek következményei lesznek. Haha, csak érjünk haza.
Olyan hajnali egy körül lehetett az, hogy megtelt a szórakozóhely. Sok régi ismerőssel találkoztam, mint pl. Demivel, Selenával, Adam Lambert úrral, a Jedwar-dal. Meg persze nagyon sok emberrel. Amíg Nessa Sel-lel volt, én addig táncoltam egyet Demetria-val. Kedvesem furán nézett... ajjajjj... neeem... nehogy féltékeny legyen. Otthagytam a lányt, és odamentem a még mindig mereven néző Vanessához. -Láttad magad, milyen mozdulatokat csináltál?
-Igeen?????? -válaszoltam.
-Öm nem.... na mindegy.. engem nem érint. a fő, hogy jól érzed magad. -erőltetett egy angyali, ami nem sikerült annyira, mert a düh volt az, ami inkább hajtotta az arcát.
-Sel, ha megbocsátasz?! -ezzel a mondattal felemeltem, és visszahúztam táncolni. DiRtys mozdulatokkal. Örült. Ebből tudta, hogy szeretem.
Három körül hazafelé indultunk. A mögöttem ülő Édesem erősen szorított. Ez valakire emlékeztetett.. Igen, megint Loren... Elakarom felejteni.. de amit tett, az sajnos felejthetetlen. Minden nap átfut rajtam az, hogy most az egyszer helyesen cselekedett, hogy átvert. Miért? Mert megismertem egy csodálatos lányt, aki perpill elaludt, rám fogózkodva. Hátra sasoltam egy pillanatra. Amit nem kellett volna. A nagy gondolkodásba, és a csodálkozásba elmerülve kicsúszott a kezem közül a motor irányítása. Ezt az érzést senkinek sem ajánlom.. A járgány kezdett elcsúszni.. félig vízszintes helyzetben voltunk. Nem bírtam visszahúzni. Sajnos eldőltünk.. amíg ment, addig folyamatosan súroltuk az aszfaltot. Szikrái égették a nadrágomat. De nem ez a lényeg. Egy árokban kötöttünk ki. Mindenem tiszta vér. De Nessa nem volt mögöttem. Hírtelenjében elkezdtem visszafelé futni. Megtaláltam az úton heverve. Szint úgy mindene piros. Arcain apró és nagyobb horzsolások. Megnéztem a pulzusát, ami nagyon gyenge volt. Rázogattam.
-Kicsiiim! Keeeeeeelj feel kérlek! Kérlek! -csordult ki felnőttkorom legelső könnycseppje. De meg se moccant. Arrafelé jött egy kocsi. Elé szaladtam. -Kéreem segítsenek! -állítottam meg. Az autóban ülő hölgy a segítségére sietett. Kiderült, hogy elsősegélyes. De nála volt telefon, és azonnal hívni tudta a mentőket. Ijedtemben sajnos elájultam. Közvetlen Nessa mellé húzott a testem.

9. Fejezet: Egy kis baj, bolondság, és cukiság:)

/Nessa szemszöge/

-Gyere feküdj le! -vezetett a sátor felé. -Fáj még a bokád? -érdeklődött.
-Igen.. -töröltem le utolsó könnycseppjeimet.
-Nem kellett volna onnan ugrálni.. minden az én hibám.. -bánta meg a dolgot, és lehajtotta picinyke buksiát.
-Csssss! -csitítottam. -Már jobb. -erőltettem egy hihető mosolyt arcomra. Ja persze.. bunkó vagyok.. el se meséltem, mi történt. Újból és újból felmásztunk a sziklára. Kézenfogva. De Logie hülyeségből elengedte, és óvatosan meglökött, azzal a szándékkal, hogy ne féljek egyedül leugrani. Igen, de nem számítottam rá. Bokám beragadt a kődarab közé, és ahogy 'ugrottam' nagyot reccsent. Fejjel estem a vízbe. Logan rögtön utánnam sietett, és kihúzott a vízből. Életmentő. Segített nekem mindenben. Lábamra kaptam vízes borogatást. Testemet vízszintes pózba helyezte, kacsómat ki stócolta. Fejem alá is párnákat helyezett. Betakargatott és mellém feküdt. Óvatosan ákarolt, és elaludtam kis fel-le emelkedő mellkasán. Sose bánom meg azt a napot, amikor a buffaloi buliba tartottam.

/Ena szemszöge/

-Carlooos! Rakj leee! -parancsoltam rá a hátát ütögve.
-Au, ez fáj, hagyd abba! -nevetett és sírt is egyben.
-Igen, erős vagyok! -puszilgattam meg befeszített bicepszjeimet.
-Itt az alkalom! -kiáltott fel.
-Mi? -későn kapcsoltam. Abban az ordítási pillanatban a medencéjükben landoltam. -Ahhhwww... najó. Vicces volt, szép volt, de kérlek, adj egy törölközőt! -nyújtottam kezemet, és vártam a rongyot.
-Tessék! -egy erőset rántottam, és a srác mindenestűl landolt a vízben. -Most sírhatok? -görbült lefelé a szája.
-Miért is? -csodálkoztam.
-Mert mert... -temette el arcát a kezeibe. -Mert belerántott a medencébe. -láttam, hogy a komolyság mellett ott a mosoly a száján.
-Jajj, lesz időm sajnállak. -veregettem meg lapockáját bíztatóan.

/Kendall szemszöge/

-Mondj magadról valamit kedves Nicole! -szólítottam fel. -Mivel te már mindent tudsz rólam, én meg annyit, amennyit még a partyn mondtán. És igazából nem nagyon hidtem neked. -kuncogtam.
-Miért? -kerekedtek ki szemei.
-Inkább nem részletezném... nem voltál magadnál. -folytattam.
-Óh, basszus.. bocsánat.. -szégyelte el magát.
-Én se voltam magamnál. -kacsintottam, ezzel egy kicsit megnyugtatva a lányt. Szorosan hozzám bújt. Olyan aranyos. Hihihh. -Mesélj csak! -buzdítottam újra szóra.
-De nem tudom mit...
-Hol laktatok régen? Szüleitek hol élnek? Nevük? Koruk? Segítsek még a kérdésekben? -kicsit elszomorodott.
-Ömm.. nem kell, köszi. Izé... őshonos vagyok Buffalóban. Nem tudom, hogyan mondjam el.. -vett egy nagy levegőt. -
Apukám régen katona volt. 8 éves lehettem, amikor elveszítettük. Halálával anyukám eldobott minket magától. Az a nap óta keressük őt égen-földön. Édesapám testvérénél töltöttük le gyerekkorunkat. 12 évesen keményen jártam dolgozni mivel Jenette néni már a hetvenen túl volt, és épp elég volt az, hogy eltartott minket. De amikor 17 éves voltam, sajnos ő is eltávozott tőlünk. Anyagi gondokba kerültünk. Amíg Ena suliba járt, addig Nessa és én güliztünk azért az 50 dollálért heteken át. Akkor volt az a pillanat, hogy meg kell tanuljak felelősséget vállanom a családom miatt. Azóta élünk abba a házba, amibe most. Ezért féltem testvéreimet ennyire. Én vagyok a legidősebb, rám száll minden gond és probléma. Nem bírnám elviselni, ha valami bajuk történne. Vagy ha Igen, akkor is nehezen. Remélem érthető.. -csak figyeltem. Annyira meghatott, hogy ilyen életet élnek/éltek.
-Mi itt leszünk nektek! Segítünk minden bajban. Hihetetlen, ennyi mindenen én már nem bírtam volna túlesni. Nyugodj meg. Nem szerettem volna felhozni a témát, bocsánat! Nem tudtam, hogy nincsenek szüleitek. Sajnálom! -húztam magamhoz.
-Semmi baj! -nézte el nekem. Egy kicsit megkönnyezett.
-Nem szerettelek volna megsiratni... -egyre jobban szégyeltem el magam.
-Psssszzzttt! Egyszer úgyis kikellett volna magambol adjam, vagy otthokn, vagy a munkahelyemen, szóval, tök mindegy! -fúrta bele arcát a mellkasomba. Lehet hülyeségnek tűnik, de szeretem!

8. Fejezet: Baby Show Me!;D

/Nessa szemszöge/

-Ne félj! Bízol bennem? -nézett rám aranyos szemekkel.
-Bízok! -húztam ki magam, és vettem egy mély levegőt.
-Jól van! Szeretlek! -simogatta meg az arcomat, és utána egy lágy csókkal ajándékozott meg. Közeledett felém.. beállított a vízesés alá...

/Később/

-Gyere, gyere! Van még egy meglepim! -húzott ki a vízből.
-Jajj, Logan, nem kell! -tiltakoztam.
-A-a! Cssss! -csitított. -Fordulj csak meg kisasszony! -így is cselekedtem. -Ugye nem leskelődsz?
-Hallod? Eszem ágába sincs.
-Fordulhatsz!
-Ez...ez... mi?-fogtam a kezembe az eléggé nagy dobozt.
-Bontsd ki! Tied! -mosolygott.
-Ez egy motoros felszerelés? -ugráltam örömömben.
-Most már hivatalosan is az én motoros barátnőm vagy!-húzott magához. -Tetszik?
-Hohó, nem is kicsit. -tartott bennem még mindig a mosolygás.
-Ide kérek! -mutogatott a szájára.
-Igeeen? -viccelődtem.
-Igeeen. -és adtam neki egy olyan hosszú csókot, amilyet még soha se.
-Woo hoo! -maradt tátva szája.
-All the windows down! -folytattam a szám refrénjét. '
-Most muzsikálni fogunk?
-Felőlem.. várj! Nekem van még egy ötletem! -világosodott meg valami a buksimba.
-Na, mi az édes?
-Látod azt a kis sziklát? -mutattam a vízeséshez, ahonnan a kő állt ki.
-Látom, látom! -kezdett el futni a kődarab felé.
-Gondolatolvasó.
-Ja, valami olyasmi! Nem jössz? -állt már a tetején.
-De de.. -az ötletem az volt, hogy onnan ugorjunk egyet a vízbe. Siettem a mi kis elképzelt "ugrópadunk" felé.
-Lemersz velem?
-Én? -képedtem el.
-Igeenn.
-Hát izé... -akadtam meg egy pillanatra.
-Naa! Ediig bíztál, most is bízz!
-Jó.. -mentem bele.'
-Add a kezed! Felkészültél? -válaszként bólintottam egyet. -Ugorj!
-Áhhhh! -sikítottam. Belecsobbantunk a hatalmas vízbe. Végig szorítottam a kezét. -Ugorjunk mégegyszer! Ahhhww ez szuper volt!
-De most egyedül.
-Észnél vagy? -itt elkapta a röhögőgörcs. Hogy miért, arról fogalmam sincs.
-Na, menjünk! -és még vagy százszor újravégeztük a műveletet.

/Nic szemszöge/

-Ahh! -visítottam egy nőieset. -Ki rángatja a sátramat?
-Én vagyok! -szólt kintről egy idegen.
-Egy a problem.. nem ismerem a hangodat.
-Így már jobb? -bújt elő Kendall.
-Sokkal. Mit szeretnél?
-Öm.. nem bírom aludni.. -kezdett bele. -Vagyis.. james és Dia nem férnek meg egymás mellett..
-Veszekednek? -esett le az állam.
-Nem.. ez a bökkenő.. nem férnek meg egymás mellett.. inkább egymáson szeretnének aludni.. már ha tudnának.. -fejezte be.
-Ahhh értem! -enyhűlt meg a szívem. -Bújj bejjebb!
-Köszi.
-Álj! -nyújtottam ki kezemet.
-Mi az? -tántorodott meg.
-Józan vagy?
-Igen.. nagyrészt ezért is jöttem éppen hozzád.
-Hmm?
-Bocsi, de piás voltam...-ismerte be. -Ilyenkor elvesztem egy picit az eszem.
-Ilyenkor? -kiabált át James.
-Nektek nem más dolgotok lenne? Neeem? -kiáltott vissza nevetve Kendall.
-Más más... de nem én rajtam van a sor.. hahahhh -kacagott ördögien.
-Fújj James! Részleteket tartsátok meg magatoknak kérlek! Hol is tartottam?... ja Igen... megvan... szóval.. nem akartam.. remélem eltudod ezt az alkalmat nekem nézni..
-Eltudom! -mosolyogtam.
-Szupeer! -majdnem ugrott egyet. -Akarom mondani, örülök!
-És... ami este volt?
-Én már bevallottam, hogy részeg voltam. Most te jössz!
-Najó.. ittas voltam. most jobb?
-Sokkal.. szerintem ezt az estét felejtsük el. -hozta a döntést.
-Szerinted is?
-Igen. Te éreztél valamit annál a kalandnál? -váltot egy kicsit komolyabb témára. Mit mondjak? Minden az eszemben van.. kezdett bederengeni percről percre.
-Sajnos nem emlékszek Kendall... -mondtam.. nem szeretek nem az igazat mondani.. de most jobbnak éreztem..
-Egy bökkenő.. én Igen.. -mondta elég furcsán.
-Jó neked! Nem láttad Nessáékat? -próbáltam más témát keresni.
-Logan elvitte egy közeli vízeséshez. Te amúgy bírsz aludni?
-Nem... valamiért nem..
-Egy kérdés.. mivel a "hős szerelmesek" nem bírnak magukkal, ezért elaludhatnék itt? -váltott át bocis szemekre.
-Persze! -bólintottam. Hamar rávágtam a választ, na de akkor is... én se bírnám ki, ha mellettem csinálnák a cuccost... ahhh.. borzodály.. -Van még egy hálózsák valahol.... kell lennie... -kotoráztam a hatalmas sátorban.
-Nincs meg? -kezdte ő is keresni mindenhol.
-Egyenlőre nincs... -sóhajtottam, és egy pillanatra megálltam pihenni.
-Kimerített? -sompolygott.
-Ki ám! -viszonoztam. Szemeit rám merítette... elolvadtam én is a zöld halomban... halmozta rám azt a szempárt. Nézett, és mosolygott. Közeledtünk egymás felé, aminek egy csók lett a következménye. Fantasztikus... kezemmel óvatosan a tarkóját fogtam. Ő a hajamat birizgállta.
-Hmm, tetszik? -bújtam ki a csókcsatából.
-Nem is kicsit! -kezdte el újból. Álltam.. szerintem tisztába van vele ő is, hogy emlékszek mindenre, és hogy szeretem. Remélem ezt viszonozza. Na, erre még az este folyamán rá kérdezek. Beleolvadtam a csókjába.
-Um.. megkeressük a hálócuccot? -szakadtam el ismét.
-Kell az? -fura vigyorral nézett rám.
-Nem, nem! -nevettem.

7. fejezet: Hegyitúra, hegyikecske:D

/James szemszöge/

Nessa két órán keresztül kergette, és gyepálta Kendizzlét.

- mi, az hogy nem takarítasz fel??? Két perc múlva úgy fogsz engedelmeskedni, mint a kis angyal!

- Jó, jó, jó! Csak kérlek, ne tépd a frissen nyírt hajacskámat! –próbálta magáról levakarni a lányt.

- Azért mondom.. –szállt le róla. – tessék, itt vannak a tisztítószerek, egy-két kukászsák.

- Jó jó… megyek..  –hajtotta le a fejét.

- James!!! –bújt hozzám Dia, mint aki egész nap nem látott.

- Mondjad!!

- Úgy mennék kirándulni egyet a szabadba.. nem megyünk el??

- Ez tényleg jó ötlet… de akkor a többieket is hívjuk, ugye?

- Ez kérdés? Lehet velük legalább ökörködni! –mosolygott. Meghirdettük az ötletet.  Beleegyeztek, hisz mindenkinek kell egy kis kikapcsolódás. Összekaptuk magunkat. Bepakoltunk mindent, ami a túrához kell. Egy ideig kocsival mentünk. Utána már gyalog, sétabotokkal folytattuk az utat. Kendall még mindig részeg volt… bár egy picit már tisztult a feje.. de még mindig zavaros. Na jó. Mikor nem?

- Muhahah, én vagyok a hegyi kecske!  - mászott fel egy szikla tetejére. –Áhh.. meg kéne fejni… - kacsingatott szegény Nicre.  A lány már azt se tudta, hogyan, vagy hogy hova bújjon el előle.

- Gyere haver, kell egy Aspirin? –nyújtotta neki Logan.

- Nagyon kedves vagy… - tiltakozott… - de nem kell!

- Jól van, na! Nyugi! Nem akarjuk, hogy valakinek is baja essen! –távolodott el nevetve. Megérkeztünk egy szép tisztásra. Tényleg gyönyörű volt. Mi, fiúk, felvertük a sátrakat (na meg más mindent) és elkezdtünk fura, lehet, de beszélgetni.. mindenféle gyúrásról. Amerikai fociról, és még talán a főzés is szóba jött. De hogy.. arról ne kérdezzetek…

/Nessa szemszöge/

- Ja persze.. a fiúk nyomják a seggüket, mi meg szedhetjük a tűzifát! Ez kibaszás! Nem de bár? –panaszkodtam.. 

- Úgy úgy! –értettek velem egyet.

- Szerintem ez már elég lesz! –fogta a derekát Dia.

- Ha meg nem, akkor majd jönnek még ők! Hahahh.. –és visszaindultunk arra a helyre, ahová a skacok felállították az óriási sátrakat. Megbotlottam. – jesszusom! Mi volt ez? –néztem a lábam elé.

- Whyskey-es üveg? –emelte fel a tárgyat Nic. – Üres…

- Ne mondd, hogy megint isznak??

- Nem hiszem… vagy csak Kendall… - elkezdtem futni. Nem érdekelt, hogy elesek! A fiúk beszélgetnek egy farönkön. Józanok! Akkor? Zavarom van.. 

- Mi volt ez az üveg? –emeltem magasba.

- Én nem tudom!! –mondták egyszerre, egy kicsit meglepve.

- Hmm??? –néztünk össze a lányokkal.

- Kérsz leheletet? –sasolt rám Logan.

- Kérek ám!... ez józan! Itt nincs semmi. Dia!

- Itt is rendben minden!

- Nicole??

- Inkább én! –jelentkezett Logie.

- Nem… ez se… Mondtam, hogy nem mi voltunk!!

- Jó jó… meghoztuk a tűzifát! –tereltem el a szót.

- Végre! –meggyújtották, a tábortüzet. Sütöttünk szalonnát, virslit, kolbászt. Kinek mi az ízlése.  Utána körbeültünk, elhoztuk a gitárunkat. Kendall már józanodott, és a fejét fájlalta. A lényeg, hogy kornyikáltunk egy jó nagyot. És mennyit…. Pia egy korty se csúszott volna le a torkunkon. Vagyis nekem biztos, hogy nem..

Mindenki elvonult a maga sátorába.. Nicole egyszemélyesbe aludt, míg Kendall szegény Jameséket boldogította.

- Gyere csak! –fogott meg Logan.

- Hova viszel?? –lepődtem meg.

- Csssss! –fogta be a számat egy lágy csókkal. Szemeimet bekötötte, és elhúzott valahova.

- Hmmm… mi ez a csobogás? Csak nem? –de mire befejezhettem volna a mondatomat, addigra leszedte rólam a kendőt. –Vízesés! –gyönyörködtem el a tájban. De nem sokáig.. egy jól előre megtervezett mozdulattal bele lökött a forrásba. – Logan!! Ezért még kapsz, csak másszak ki!

- A-a! Megyek én is! –és elkezdte magáról a ruhákat sorra, sorra levenni.

- Hélóó! Te mit akarsz azokkal?? –kerekedtek ki szemeim.

- Öm…. Izé… -és belecsobbant. Közeledett felém… -Itt az alkalom… Mered? –nézett rám halál komoly boci szemekkel.

- Merem… de itt?

- Ennél szebb hely nem is lehetne! –nevetett. –na? Mondj már valamit!

- Jó…

- Ez nem volt túl bíztató..

- Szeretlek! De félek… - hajtottam le a buksimat.

- Psssssz!! Én is! De bízz bennem! 

6. Fejezet: Buli, pia, emlékezetsorvadás?:D

/Logan szemszöge/

-Szépségeees jó reggelt drága életem! -nyomtam egy puszit arcára.
-Nekeed iis! -olyan szép szemekkel nézett rám, azt hittem elolvadok. -Mit nézel annyira? -nevetett.
-A szemed.. ez gyönyörű! -erre megsìmogatta az arcom. A lágy kézérintése olyan volt, mint a reggeli szellő.
-Ez aranyos... úristen! Felkell hívjam Nicet! -és kifutott a telefonjáért. Visszafelé már úgy jött, hogy a lánnyal beszélt. -Igen, majd megyek, nyugoodj meeg! Készísd a bio kajót! Kettőre ottleszünk a Kogan párossal!! Szia szeriii!
-Most komoly, hogy beszervezted az "ebédet"?
-Ahaaa! És megkóstolhatod, milyen fincsit tud főzni az én Nővérem! -kacsintott, és ledölt mellém. Kezeit a feje alá tette, és bámúlta a plafont.
-Min gondolkozól Drága?
-Hah, semmin..
-Ja, persze! Na, mesélj csak! -kucorogtam közelebb.
-Hát...csak azon...hogy...-itt megállt.
-Naaaaa! Ne húzdd az idegeimet!
-Én? Neeeem. Nem látod, itt vannak a kezeim?! -emelte fel őket kacagva.
-Na! Mondd már el légszíveees!
-Hát az, hogy nem tudom, hogyan érdemeltelek ki! Hogy ilyen ilyen nyomorult lány vagyok, és még is! Te meg egy nagy világsztár! És és és..ahhjjj... érted?
-Értem. De te nem senki vagy, te az én barátnőm vagy! Felfogtad? -csókoltam meg.
-Nagyjából..
-Nagyjából? -kerekedtek ki kissé picinyke szemgolyóim.
-Igen. Mert mert ez számomra egy valóra vállt álom. Egyik nap a szobámban ülök. Másik nap egy király buliban ismerek meg valakit. Közben korházba kerülök. Megismerek egy nagyon jó fiút, aki a legjobb barátom. Most meg a legjobb barátom, az én pasim! Csak úgy pörögnek az események. És ezt még nekem egy kissé nehéz felfognom. Így tömören... -én ezt mind sasolva figyeltem. Hihetetlen mennyi esemény képes leforogni spontán majdnem három hét alatt.
-És ez még semmi! Nyugi, én ittvagyok, akkor? Semmi baj nem érhet! -fogadtam meg neki.
-Rendben.... Jajj.. -sóhajtott.. -felkéne öltözzek. -ment oda a táskájához. -Logan! -szólalt meg megszeppenve.
-Tessék!
-Nemhoztam ruhát! -vágott kétségbeesett fejet.
-Neeem? Akkor mit hoztál abba a kis tatyóba? -érdeklődtem.
-A laptopot,.. -és elkezdte kipakolni. - annak töltöjét, telótöltőt, ezt nem mondom....tatata.... meg egy bors spray véletlen helyzetekre!
-Mi az a nem mondom dolog? -kiváncsisgodtam.
-Nem kötöm az orrodra!
-Hélooo! Ez így nem őszinte páros!
-Gyere, nézdd meg! -fogta volna meg a pólómat, ha lett volna rajtam póló. Ezért a...mindegy hol fogott meg, ez most nem lényeges.
-Rágó?
-Nem akármilyen!
-Jujj, gyerekrágó? Ez cukiii.
-Cukiii?
-Az ám! De visszatérve a lényegre, gyere, adok neked valami férfias inget, meg valami kisebb gatyát.
-Baszki, utána indulhatunk is! -lepődött meg. Kerestem neki egy két göncöt, kiválasztotta az egyiket.
-Hmmm! De sexistennő vaagy! -dicsértem.
-Khhhhmmmm...
-Ja, persze, mehetünk. Milédy? -nyújtottam a kezem. Csak mosolygott.
-De én vezetek! Még életembe nem ültem Fisker Karma mögött.
-Jójó -egyeztem bele.

/Nicole szemszöge/

-Hahi, mi ez fenomentikus illat? -koslatott ki Ena.
-Ma átjön a Kogan páros, és megkóstólja a főztömet.
-Most kooomoooly? -ujjongot.
-Hallod, ennnyire odavagy a párosért, miközben Carlos hozott haza, vagy hoz haza minden nap!
-Na de jólvan! Igaz...habadaba -motyogta el az utolsó két szót.
-Mi?
-Életem. Habadaba..
-Ena Tompson! Azonnal mondd ki!
-Ő életem hercegeee!
-Hogy mi? -átmeneti agyfagyásnak voltam részese.
-Szeretem.... -halkult el.
-Még fiatal vagy! Várj vele egy picit, kérlek! Beszélgessetek, értsétek meg egymást, ismerkedjetek! De ne siesd el a dolgokat! -pusziltam meg a feje búbját. És vidáman szökdécselve, bement.

/Kendall szemszöge/

-Hol vannak már? -néztem félpercenként az időt. Vártam Nessáékat, hogy jöjjenek értem a benzinkúthoz.. elég lassan vezethetett bármelyikük is ült a volán mögött. Aha, csak képzeltem. Pár másodperc múlva a fehér kocsi csak úgy szágúldott a kút felé. -Na, végre. Csajszi? Te vezetsz? És gyorsabban, mint Logie? Haha -nevettem.
-Na, pattanj be! Itt nem állhatok meg!
-És nagyobb szabálybetartó.. -jegyezte meg halkan Logan az anyósülésnél.
Ottvoltunk a házuknál. Szép, kis otthonos lakás. Látszik, hogy lányok lakják.
-Nic! Ittvagy? -ment előre Vanessa.
-Konyha!
-Hmm, az illatok nagyon jók! -szaglászott a Kogan páros másik fele.
-Sziasztok! Logiet már ismerem, akkor neked bemutatkozom. Nicole vagyok, Nic, Nessa nővére. Foglaljatok helyet, Húgii, gyere ki a konyhába segíteni. -Pikk pakk megterítettek. -Jó étvágyat! -mosolygott kedvesen.
Ez az étel egyszerűen istenis volt. Tényleg jobb, mint amit Haver csinál.
-Na, milyen? -kérdezték tőlünk egyszerre.
-Ez valami csodálatos!  Finom nagyon! -a szép szavak hallattán a szakács elpirult.

/Ena szemszöge/

-Jajj Carlos! Bolond vaaagy! -kuncogtam. Felhívott, és ökörködött. Nagyon sokat.
-Ma eljöhetek érted? Elszeretnélek vinni egy különleges helyre!
-Jupiii! Már jöhetsz is! De hova? -úgy furdalt a tudat. Szeretem.
-Már is indulok! Ittvagyok úgyis a közelbe! Puszi szia. -és letette. "Puszi"? Heeeehhh? Ez ez... leblokkoltam. Lehet, ő is így érez irántam?! Gyorsan, gyorsan felkaptam magamra a legszebb ruhámat, és várrtam. Egy kopogásra.. egy ismerős hangra..
Hah, valaki zörget! Aahhhhh izomból futottam az ajtót felé. De megálltam az én szobám ajtófélfájánál. Nic nyitotta ki.
-Szia Carlos! Hát teee?
-Hát izé..Jôttem Enáért..
-Hogy mi?
-Elszeretném vinni egy csodás helyre!
-Nem megy sehova! -szortak villámot zöld szemei.
-Meg se hallgatsz...
-Najó... mondd...
-Én szeretem! A kor az ilyenkor nem számít! Mellettem semmi baja nem eshet! Csalódni nem fog bennem! Ha meg netántæn igen, ami ismétlem nem fordulhat elő...kiherélhetsz...
-Hah, nem is hagynám annyiba.
-Akkor?
-Akkor...szabad az út ifjak! -mutatott kifele.
-Carloos! -ugrottam hírtelenjébe a nyakába.
-Na, mehetünk? -helyezett le kecsesen.
-Persze! De most már tényleg elmondhatnád hogy hova is viszeeel!
-Á-á! Titok!

/Nessa szemszöge/

-Gyerteek, megmutatom, hol szoktam zenélni. -húztam magammal a srácokat.
-Oké, oké.
-Ez a szobám. Itt adom ki magamból a kifele jövő tombolást.
-Áhhh gitár! -szaladt oda a hanszerhez Kendall. -Ez ez eegy... -képedt el.
-Igen, egy jó drága akusztikus. Két évembe telt, mire kemény munkával összekapartam rá a pénzt. De megérte!
-Kipróbálhatom?
-Mint egy kisgyerek! -viccelődött Logan.
-Hahahh...
-Persze! -egyeztem bele. Elkezdett rajta játszani. Az állam kiugrott a helyéről! Ahogy észrevettem, Nic is ott állt az ajtóban. Figyelte. Schmidt egyszerűen, és fantasztikusan játszott. Taylor Swiftet. -Nem is tudtam, hogy ilyen jól zenélsz! -lepődtem meg.
-Most már tudod! -vigyorgott.
-Skacok! -sétált be Nicole. -Mit szólnátok hozzá, hogy ha ma este, vagy esetleg most csapnánk össze egy jó kis bulit. Természetesen ti srácok, meg mi lányok. Hívjátok Jameséket is, hogy jöjjönek át. Carlosék meg ráérnek túrbékolni. Na, benne vagytok?
-Hmm... ez egy hiperfantasztikus ötlet. -dörzsőlgette a kezeit Kendall.
-Akkor, essünk nekii! -ugrottunk fel a nyugalomból. A srácok elmentek a boltba, mi meg ketten egy picit összepakoltunk, és leültünk beszélgetni. Mindenről. Éppen a pasikra akartunk áttérni, amikor visszáértek a skacok. Hát akkor kezdődjön a buli! Már jó sötét volt kint, behúztunk minden függönyt a diszkósabb hatásért. Meg volt a party hangulaat! Megérkezett James és Dia is. Mivel őket még nem ismertük annyira, ezér egy kicsit beszélgettünk. Kedvesek, és aranyosak. Elkezdtünk inni..elég durván....én nem ilyen vagyok! De még életembe nem rúgtam be. Nem érdekel! Egyszer élek! Senki se kímélte az itafogyasztást. Volt ott minden...Wiskey, Tekila, Jean Bean és egyéb dolgok, amik mind a jóélethez kellenek. Zene, tánc szabadság! Ez kell nekem!

/Kendall szemszöge/

/Reggel/

Nessáéknál aludtunk. Várjunk! Hol is vagyok? Kinyitottam gyors a szemem.
-Te jó isten Nic! -ugrottam el. -És pucérak vagyunk? Aztarohaadt.
-Áááá! -riadt meg az óbégatásomra. -Meztelen vagyook? Ez ez hoogy? Mi volt itt este? Kendall.. -és eltakarta az egyik kezével a két szemét.
-Igen?
-Egy takarót.. legalább az alsó feledre...
-Jajj, bocsiii! -Nyúltam érte.
-Mi mi mi volt itt??
-Nem emlékszem.. még go dolkodni se tudok úgy fáj a fejem.. -fogtam azon a ponton.
-Kendall a jo isten vetjen meg, rakd má vissza magadra azt a kurva takarót!
-Hupsz...elengedtem...

/Nic szemszöge/

-Na jó, én nem fogok itt tétlenül állni! -mérgesedtem be.
-Teljes mértékben egyet értek, már elfáradtak a lábaim..
-Aha... ahogy látom, a Kis Kendall még bírná.. -takartam el ismételten a szemgolyóimat.
-Ó hogy az a ... -nyomkodta lefelé.
-Fújj, megyek, és kidudakolom az estét, mert hogy semmire nem emlékszek, az biztos! -indultam kifele.
-Nic! Én a helyedbe felvennék egy pólót, de egy gatya se ártana! -kuncogott.
-Te inkább foglalkozz a bigyoszoddal! Hogy mi? -döbbentem le. -Basszus, fehérneműbe voltam idáig? -néztem végig magamon. De ő csak folytatta a nevetést. Felkaptam magamra a szükséges dolgokat, és odamentem Nessához, aki a konyhában ütyködött valamit.
-Jó reggelt! -vigyorgott, mint a tejbetök.
-Neked is... -lassultam le. -Mi olyan elképeztően vicces?
-Hát hogy te, meg Kendall.
-Épp..
-Halii! -vágott közbe a szavamba Logan, James és Dia.
-Gali! Épp ezt akarjuk mi is kitudakolni, hogy mi történt itt este!
-Ez érdekes.. -elmélkedett Logie. -Én is csak kis részletekre emlékszek...
-Én is, én is! -hallatszott a többiektől.
-Hah -sétált ki a felállós fiú ugyanazzal a takaróval, amivel előbb bent volt.
-Fújj haver! Megvakultam a fél szememre!
-Na de most mondd azt, hogy nem szép a felsőtestem?
-Ez még mindig piás....
-Akarom tudni, hogy mi zajlott hajnal körül.
-Na, akkor dobjuk össze, amink van. -leült mindenki a kanapéra. Kendall keresztbe font lábikókkal, Logan és Húgi, egymásnak bújva, és úgyszint Dia és James. Most mit csinjak? Nem muszály nekem is ugyanott helyetfoglalnom. Ezért a fotelba huppantam.
-Én nekem valami olyasmi rémlik.. -kezdte el Nessa - Hogy elég sok volt az italfogyasztás, főleg nálatok Tesó! -mutatott rám.
-Nálunk? Ezt mire értsem?
-Hát hogy ti! -vont össze minket az ágyneműs hapsival. -Ketten, 3 ismétlem 3 üveg Whiskeyt fogyasztottatok el, és ebben nincs benne a pálinka, meg a mégtöbb alkohol. -na itt lefagytam.
-Ennyit? Hah, fogadok, hogy én nem is ittam olyan sokat!
-Áhh nem, csak leköröztél két embert. De Kendizzlét nem tudtad, ez tény..

/Logan szemszöge/

-nekem, valami olyasmi rémlik -kezdtem bele- hogy nem bìrtam magammal...
-Ezt adom.... így volt. -helyeselt Kedvesem.
-Meg láttam valami nyuszikat...
-Te hülye vagy! -kaptam vissza kórusba.
-De komoly! Meg hogy sokat táncoltam, ezt a vádlim is érzi.
-Najó, Logannal nem megyünk semmire se! Nessa? -szólt bele Kendall.
-Izé... -dörzsölgette meg a buksiát.-Eléggé összemelegedve táncoltatok. -erre Kendizzle Nicre virukszolt. A lány elég hülyén nézett rá.
-Te úristen! Mik derülnek ki? Kendall! -kiabált rá torkaszakadtából.
-Tessék!
-Tudod, hogy mi van rajtad?
-Igen, takaró. Na és?
-És azt zudod, hogy az a takaró nem összevart, mint egy nadrág?
-Upsz... -rohant be, miközbe lecsúszott róla a cucc, és csak a seggét láthattuk. Mindenkinek elborult az agyvize.
-Mi valami hogyan mondjam.. -kezdett bele James. -Ömm...ritmusos dübögésre lehettünk figyelmesek.
-Baszki, megvan! -ugrott fel Nic. -Sűrűjében. Jól bepiálltunk, eléggé hülyén táncoltunk, és este. Fújjj... bele se merek gondolni.
-Főleg, hogy ha az én szobámba történt az eset, komolyan mondom Kiheréllek Schmidt! -üvöltött be Nessa.
-Legalább használtatok?- tettem fel a kérdést.
-Mit?
-Khhmmm..
-Nemtudom.. jajjjjjj... -temette el a fejét a kezeibe.

5. új barátok, új esetek:)) (1.)

/Nessa szemszöge/

- Jó éjt Nic! –köszöntem el drága nővéremtől. Bevetettem magam az ágyba, elhelyezkedtem, meg minden egyéb. Erre az ágyam végén rezeg a telefonom. –Szuper! –nyúltam érte. –hmm. Logan? Ilyenkor? –megnéztem az üzenetet. –tyűha, jó hosszú.. –és nekiestem a szöveg olvasásának.

*szia Nessa!

Hát ömm.. őszintén, nem bírok nélküled aludni! Tudom, hogy nem akarsz semmit se elsiettetni, de, de ahhjj… csak te jársz az eszembe! Szóval, nem akarsz átjönni tentézni hozzánk? Csak a négy fiúval lakom együtt, abból már Carlost ismered. Hidd el, a többiek sem ragadozók;D kérlek, hívj feel! Nem tudok aludnii!

Puszi Logie ♥*

Hát ez kedves volt. Fel is hívtam rögtön.

~Hali! –szólt bele a telefonba nagy boldogsággal. –na, na átjössz? Mert akkor érted megyek! Csak légyszii!

- Gyere!

- Komoly? –döbbent le. –mármint, tök örülök neki, csak te mondtad, hogy..

- Most jössz, vagy még totojázol egy kicsit?

- Megyek, megyek! –rakta le. Felálltam, és ugráltam örömömben. El se hiszem.

- Mi ez a hangzavar? –kiabált Nic és Ena egyszerre. Kirohantam, és elmondtam nekik a hírt.

- Kisasszony, ma maga nem megy el sehova!

- Hogy mi van? –esett le az állam.

- Nem mi van, ez van. Nem mész sehova, és kész! –szabta a feltételeit.

- De miért? Miért nem engedeed? Nicole, nem vagyok már csecsemő!

- Vanessa, féltelek! Mivolt veled szilveszterkor? Már nem is emlékszel? Nem emlékszel, hogy úgy megvertek eszméletednél se voltál?!

- De emlékszem.. Már amire.. Logan más! Őt te is ismered! Nem így van? Benne lehet bízni. És én már megtettem. Tedd meg te is kérlek! Nem lesz semmi baj! Csak ott alszom nála. Olyan hülye én se vagyok, hogy első nap izé.. tudod te..

- Na jó. Menj! De holnap azonnal jelentkezel! –enyhült meg a szíve.

- Köszönöm! –öleltem meg, és egy puszit nyomtam az arcára. –Hopp, ez Logie. Már itt van. Megyek, szeri! –és kimentem.

/Logan szemszöge/

- Hmm.. Ki ez a csini lány? –virukszoltam.

- Ki? Hol?

- Itt,e lőttem, pizsomában!

- Ja, hogy én? pff… ne túlozzunk!

- Mehetünk?

- Igen! –és beszállt. Szótlan volt.

- Miért nem szólsz hozzám?

- Hupsz, bocsi. Tudod, hogy félénk vagyok. –és egy puszit nyomott az arcomra.

- Héjj, így nem tudok odafigyelni! –várjatok.. erről az a nap jutott eszembe, amikor az Infinitybe indultunk Lorennel.. neem! Nem fog érdekelni! Ő már számomra a múlt!

- Logan vigyázz! –rántotta el a kormányt Nessa. Majdnem belementem az árokba. –Úr isten! Mit csináltál? –rémült meg. Olyan ijedt fejet vágott, amilyet még sohasem láttam.

- Sajnálom!

- Jól van. Nyugi! –egész úton fogta azt a kezemet, amelyikkel váltani próbáltam. De nem zavart, csak örültem neki. Megérkeztünk.

- Szia! –köszönt. Ezt kapta vissza ő is.

- Én Kendall vagyok. Kendall Schmidt. Hát ömm.. mást nem tudok.. majd minden ki fog rólam derülni. A többiek most ökörködnek egy klubban. Én nem is zavarok, elmegyek aludni, legyetek rosszak! –kacsintott. Megfogtam, és behúztam a szobámba a lányt. Elkezdtem csókolni.

- Logan! –tiltakozott. –Nem akarom elsiettetni.. –távolodott el.

- Tudom, tudom.

- Hát akkor?

- Kimondta, hogy azt akarom? Csak egész éjjel csókolni szeretnélek,! Azt még szabad. –kezdtem el újra. Szeretem. Én se akarok semmit se elkapkodni, hisz nem csak egy kalandért vagyok vele.

/Nic szemszöge/

Féltem.. Féltem Nessát! Megbízok Loganbe, de még is..

- Húgi! –mentem oda a kisebbik szobája elé.

- Tessék! –ült fel a szemét dörzsölgetve.

- Felkeltettelek?

- Nem, dehogy is. Mondjad nyugodtan. –valamit takart.

- Nem aludtál, ugye?

- Hát.. nem..

- Mit csinálsz?

- Umm…smsezek.

- Kivel? –kerekedtek ki a szemeim.

- Nyugi, csak a barátnőimmel.

- Jó.

- Na, miért is jöttél?
- Hát hogy nem aludnál-e nálam? Fura, hogy nincs itthon a középső.. nem de bár?!

- De, de.. átmegyek hozzád. Én se bírok aludni..

- Te nem is a barátnőddel üzizel. Carlossal! –bizonyítottam. Erre leesett az ágyról. Koppant ám, de még mekkorát.. –Heh, tudtam én! –mutogattam.

- És most el fogod kobozni a telefonom.. –nyújtotta oda.

- Nem, nem fogom. Ebbe nincs semmi rossz. –felkelt, és átmentünk az én szobámba. Elég sokáig beszélgettek még, de engem nem zavart. Csak aludni akartam. Már ha tudtam.. ez nem nagyon ment.. csak Nessát féltem, és áhhh… ő még számomra egy gyenge láncszem.

/Nessa szemszöge/

Szeretem! Ez már tuti! Ahogy csókol, ahogy viszonozza.. Csak úgy kavarognak bennem az érzések.

- Szeretlek! –súgta bele a fülembe.

- Én is nagyon!- ez annyira jól esik.

- Ha tehetném, egész életembe csókolnálak! –mondta aranyosan.

- Hmm.. –nevettem. –Pihenj! –már vagy hatodjára szólok rá. De nem hallgat.

- Hát, ha akarod! Hah, ez fárasztóbb, mint a sex. –kuncogott. Én csak hülyén néztem. Hisz nem tudom.. nem ez a lényeg.

- ide bújhatok hozzád? –néztem rá cukin.

- Áhh, nem tudok ellenállni ezeknek, a szemeknek. Meg az egész lánynak se! Gyere ide keblemre!

- Valaki eléggé humoros kedvébe van!

- Ki? Én? én eleve ilyen hülye vagyok. –kacsintott. –Már nem azért, de én megéheztem.. és szomjas is vagyok egyaránt. –nyavalygott. –Te?

- Én nem kérek semmit, köszönöm.

- ne legyél félénk! Na majd amit alkotok…huhuu.. éhes leszel rögtön! Na gyere!

- Megyek!

- Kendall, te mit keresel itt kint? Hajnali kettőkor?

- És te mit keresel kint?

- Kajás vagyok. De még mindig nem válaszoltál.

- Hallottam, hogy jöttök enni. Hát akkor? –mosolygott.

- Tényleg, mit is szeretnél alkotni Picasso? –fordultam feléje.

- Passz… még én sem tudom. Útközbe mindent kitalálok! –puszikált meg.

/Kendall szemszöge/

- Logan! Kész vagy már? –türelmetlenkedtem az asztalnál. Közben az új lányt faggattam. –buffalói vagy?

- Igen. –mosolygott szelíden. Elég szűkszavú. De én mindent kitudakolok.

- Kendall! Hagyjad már! –csapódott ki a gőz kavalkád mellől Logie.

- Ugyan már! Engem nem zavar. Max ha kínos, akkor Kendall nem kap rá választ!

- Nyugodtan szólíthatsz Kendizzlének is!

- Oké.

- Vacsora tálalva! –hozta ki az ételt, mint egy úri pincér.

- Hmm.. bio étel. A nővérem is ezt eszik…

- És te szereted? –érdeklődtem. Na, erre a válaszra nagyon kíváncsi vagyok.

- Igen, rászoktattak –nagy kő esett le a szívünkről, hisz rendszeresen fogyasztunk bio ételeket, és termelünk is.

- Áhh szupeer! –kiáltottunk fel. Erre érkezett a dübögés, hogy most már jó lenne kussba maradni!

- Hm.. finom. Jobb mint amit a tesóm vesz, de amit csinál! –itt leesett a szája.

- Ne mondd, hogy az ennyimnél jobbat tud készíteni? –háborodott fel Henderson.

- Ezért holnap, akarom mondani ma majd megkérem hogy csináljon!

- Most ugye tudod, hogy megsértődtem? –a kis kitörésre Nessa egy puszit nyomott a szájára. –Még mindig… -nézett rá sátáni szemekkel.

- A kis mohó! –és adott neki még egyet.

- Sokkal jobban vagyok.

- Skacok! –dörzsölgettem meg a szemem. –Én elmegyek, bedobom a szunyát. Jó éjt! –bicegte, be.

- Jó éjt! –köszöntek.

- Kendizzle! –tette hozzá nevetve Vanessa.

/Carlos szemszöge/

Nagyon csodálatosan aludtam. Jamessel és barátnőjével egy kis bárban ültünk kb. fél háromig. De persze, hogy én nem figyeltem oda senkire.. csak is a telefonomra. Ittunk, meg minden. Néha, néha megszólaltam. De a legtöbbet Enával beszélgettem.. Szimpatikus kislány, de hat év a korkülönbség.. nem hiszem, hogy a két nővére engedné ezt. Nem tudom.

- Mindjárt jövök skacok! El kell menjek valahova. Szívességet tettem.

- Oké.. –válaszoltak összhangban. Fele társaság rá se hederített. De nem ez a lényeg.. Leparkoltam a kocsimmal. És vártam. Vártam, hogy kicsöngessenek. Álltam az autónak támaszkodva. Végre! Megszólalt. Ena jött velem szemben.

- Hát te? –nézett rám elég hülye fejjel.

- Izé.. az egyik kisgyerekért jöttem… de nem látom sehol.. –kukucskáltam körbe.

- Aha.. persze…én is ezt mondanám..

- De most komoly.. nem hiszel nekem?

- Őszintén? Nem.

- Carlos, Carlos! –szaladt hozzám Nathan. Enára néztem olyan én megmondtam arccal.

- Hupsz.. –szégyelte el magát.

- Bébi csőszködöm. –vigyorogtam. –Kell a pénz. –erre furán bámult rám.

- Minek neked zsozsó, ha ígyis-úgyis van?

- Hát izé.. kell, és kész. De ha már te is itt vagy, hazavihetlek?

- Jó lenne..

- Gyere kishaver, huppanj be a hátsó ülésre, de nekem aztán kösd be magad!

- Igen isz ujam. –selypített.

- Hölgyem? –nyitottam ki az ajtót.

- Kösönöm ujam!