5. új barátok, új esetek:)) (1.)

/Nessa szemszöge/

- Jó éjt Nic! –köszöntem el drága nővéremtől. Bevetettem magam az ágyba, elhelyezkedtem, meg minden egyéb. Erre az ágyam végén rezeg a telefonom. –Szuper! –nyúltam érte. –hmm. Logan? Ilyenkor? –megnéztem az üzenetet. –tyűha, jó hosszú.. –és nekiestem a szöveg olvasásának.

*szia Nessa!

Hát ömm.. őszintén, nem bírok nélküled aludni! Tudom, hogy nem akarsz semmit se elsiettetni, de, de ahhjj… csak te jársz az eszembe! Szóval, nem akarsz átjönni tentézni hozzánk? Csak a négy fiúval lakom együtt, abból már Carlost ismered. Hidd el, a többiek sem ragadozók;D kérlek, hívj feel! Nem tudok aludnii!

Puszi Logie ♥*

Hát ez kedves volt. Fel is hívtam rögtön.

~Hali! –szólt bele a telefonba nagy boldogsággal. –na, na átjössz? Mert akkor érted megyek! Csak légyszii!

- Gyere!

- Komoly? –döbbent le. –mármint, tök örülök neki, csak te mondtad, hogy..

- Most jössz, vagy még totojázol egy kicsit?

- Megyek, megyek! –rakta le. Felálltam, és ugráltam örömömben. El se hiszem.

- Mi ez a hangzavar? –kiabált Nic és Ena egyszerre. Kirohantam, és elmondtam nekik a hírt.

- Kisasszony, ma maga nem megy el sehova!

- Hogy mi van? –esett le az állam.

- Nem mi van, ez van. Nem mész sehova, és kész! –szabta a feltételeit.

- De miért? Miért nem engedeed? Nicole, nem vagyok már csecsemő!

- Vanessa, féltelek! Mivolt veled szilveszterkor? Már nem is emlékszel? Nem emlékszel, hogy úgy megvertek eszméletednél se voltál?!

- De emlékszem.. Már amire.. Logan más! Őt te is ismered! Nem így van? Benne lehet bízni. És én már megtettem. Tedd meg te is kérlek! Nem lesz semmi baj! Csak ott alszom nála. Olyan hülye én se vagyok, hogy első nap izé.. tudod te..

- Na jó. Menj! De holnap azonnal jelentkezel! –enyhült meg a szíve.

- Köszönöm! –öleltem meg, és egy puszit nyomtam az arcára. –Hopp, ez Logie. Már itt van. Megyek, szeri! –és kimentem.

/Logan szemszöge/

- Hmm.. Ki ez a csini lány? –virukszoltam.

- Ki? Hol?

- Itt,e lőttem, pizsomában!

- Ja, hogy én? pff… ne túlozzunk!

- Mehetünk?

- Igen! –és beszállt. Szótlan volt.

- Miért nem szólsz hozzám?

- Hupsz, bocsi. Tudod, hogy félénk vagyok. –és egy puszit nyomott az arcomra.

- Héjj, így nem tudok odafigyelni! –várjatok.. erről az a nap jutott eszembe, amikor az Infinitybe indultunk Lorennel.. neem! Nem fog érdekelni! Ő már számomra a múlt!

- Logan vigyázz! –rántotta el a kormányt Nessa. Majdnem belementem az árokba. –Úr isten! Mit csináltál? –rémült meg. Olyan ijedt fejet vágott, amilyet még sohasem láttam.

- Sajnálom!

- Jól van. Nyugi! –egész úton fogta azt a kezemet, amelyikkel váltani próbáltam. De nem zavart, csak örültem neki. Megérkeztünk.

- Szia! –köszönt. Ezt kapta vissza ő is.

- Én Kendall vagyok. Kendall Schmidt. Hát ömm.. mást nem tudok.. majd minden ki fog rólam derülni. A többiek most ökörködnek egy klubban. Én nem is zavarok, elmegyek aludni, legyetek rosszak! –kacsintott. Megfogtam, és behúztam a szobámba a lányt. Elkezdtem csókolni.

- Logan! –tiltakozott. –Nem akarom elsiettetni.. –távolodott el.

- Tudom, tudom.

- Hát akkor?

- Kimondta, hogy azt akarom? Csak egész éjjel csókolni szeretnélek,! Azt még szabad. –kezdtem el újra. Szeretem. Én se akarok semmit se elkapkodni, hisz nem csak egy kalandért vagyok vele.

/Nic szemszöge/

Féltem.. Féltem Nessát! Megbízok Loganbe, de még is..

- Húgi! –mentem oda a kisebbik szobája elé.

- Tessék! –ült fel a szemét dörzsölgetve.

- Felkeltettelek?

- Nem, dehogy is. Mondjad nyugodtan. –valamit takart.

- Nem aludtál, ugye?

- Hát.. nem..

- Mit csinálsz?

- Umm…smsezek.

- Kivel? –kerekedtek ki a szemeim.

- Nyugi, csak a barátnőimmel.

- Jó.

- Na, miért is jöttél?
- Hát hogy nem aludnál-e nálam? Fura, hogy nincs itthon a középső.. nem de bár?!

- De, de.. átmegyek hozzád. Én se bírok aludni..

- Te nem is a barátnőddel üzizel. Carlossal! –bizonyítottam. Erre leesett az ágyról. Koppant ám, de még mekkorát.. –Heh, tudtam én! –mutogattam.

- És most el fogod kobozni a telefonom.. –nyújtotta oda.

- Nem, nem fogom. Ebbe nincs semmi rossz. –felkelt, és átmentünk az én szobámba. Elég sokáig beszélgettek még, de engem nem zavart. Csak aludni akartam. Már ha tudtam.. ez nem nagyon ment.. csak Nessát féltem, és áhhh… ő még számomra egy gyenge láncszem.

/Nessa szemszöge/

Szeretem! Ez már tuti! Ahogy csókol, ahogy viszonozza.. Csak úgy kavarognak bennem az érzések.

- Szeretlek! –súgta bele a fülembe.

- Én is nagyon!- ez annyira jól esik.

- Ha tehetném, egész életembe csókolnálak! –mondta aranyosan.

- Hmm.. –nevettem. –Pihenj! –már vagy hatodjára szólok rá. De nem hallgat.

- Hát, ha akarod! Hah, ez fárasztóbb, mint a sex. –kuncogott. Én csak hülyén néztem. Hisz nem tudom.. nem ez a lényeg.

- ide bújhatok hozzád? –néztem rá cukin.

- Áhh, nem tudok ellenállni ezeknek, a szemeknek. Meg az egész lánynak se! Gyere ide keblemre!

- Valaki eléggé humoros kedvébe van!

- Ki? Én? én eleve ilyen hülye vagyok. –kacsintott. –Már nem azért, de én megéheztem.. és szomjas is vagyok egyaránt. –nyavalygott. –Te?

- Én nem kérek semmit, köszönöm.

- ne legyél félénk! Na majd amit alkotok…huhuu.. éhes leszel rögtön! Na gyere!

- Megyek!

- Kendall, te mit keresel itt kint? Hajnali kettőkor?

- És te mit keresel kint?

- Kajás vagyok. De még mindig nem válaszoltál.

- Hallottam, hogy jöttök enni. Hát akkor? –mosolygott.

- Tényleg, mit is szeretnél alkotni Picasso? –fordultam feléje.

- Passz… még én sem tudom. Útközbe mindent kitalálok! –puszikált meg.

/Kendall szemszöge/

- Logan! Kész vagy már? –türelmetlenkedtem az asztalnál. Közben az új lányt faggattam. –buffalói vagy?

- Igen. –mosolygott szelíden. Elég szűkszavú. De én mindent kitudakolok.

- Kendall! Hagyjad már! –csapódott ki a gőz kavalkád mellől Logie.

- Ugyan már! Engem nem zavar. Max ha kínos, akkor Kendall nem kap rá választ!

- Nyugodtan szólíthatsz Kendizzlének is!

- Oké.

- Vacsora tálalva! –hozta ki az ételt, mint egy úri pincér.

- Hmm.. bio étel. A nővérem is ezt eszik…

- És te szereted? –érdeklődtem. Na, erre a válaszra nagyon kíváncsi vagyok.

- Igen, rászoktattak –nagy kő esett le a szívünkről, hisz rendszeresen fogyasztunk bio ételeket, és termelünk is.

- Áhh szupeer! –kiáltottunk fel. Erre érkezett a dübögés, hogy most már jó lenne kussba maradni!

- Hm.. finom. Jobb mint amit a tesóm vesz, de amit csinál! –itt leesett a szája.

- Ne mondd, hogy az ennyimnél jobbat tud készíteni? –háborodott fel Henderson.

- Ezért holnap, akarom mondani ma majd megkérem hogy csináljon!

- Most ugye tudod, hogy megsértődtem? –a kis kitörésre Nessa egy puszit nyomott a szájára. –Még mindig… -nézett rá sátáni szemekkel.

- A kis mohó! –és adott neki még egyet.

- Sokkal jobban vagyok.

- Skacok! –dörzsölgettem meg a szemem. –Én elmegyek, bedobom a szunyát. Jó éjt! –bicegte, be.

- Jó éjt! –köszöntek.

- Kendizzle! –tette hozzá nevetve Vanessa.

/Carlos szemszöge/

Nagyon csodálatosan aludtam. Jamessel és barátnőjével egy kis bárban ültünk kb. fél háromig. De persze, hogy én nem figyeltem oda senkire.. csak is a telefonomra. Ittunk, meg minden. Néha, néha megszólaltam. De a legtöbbet Enával beszélgettem.. Szimpatikus kislány, de hat év a korkülönbség.. nem hiszem, hogy a két nővére engedné ezt. Nem tudom.

- Mindjárt jövök skacok! El kell menjek valahova. Szívességet tettem.

- Oké.. –válaszoltak összhangban. Fele társaság rá se hederített. De nem ez a lényeg.. Leparkoltam a kocsimmal. És vártam. Vártam, hogy kicsöngessenek. Álltam az autónak támaszkodva. Végre! Megszólalt. Ena jött velem szemben.

- Hát te? –nézett rám elég hülye fejjel.

- Izé.. az egyik kisgyerekért jöttem… de nem látom sehol.. –kukucskáltam körbe.

- Aha.. persze…én is ezt mondanám..

- De most komoly.. nem hiszel nekem?

- Őszintén? Nem.

- Carlos, Carlos! –szaladt hozzám Nathan. Enára néztem olyan én megmondtam arccal.

- Hupsz.. –szégyelte el magát.

- Bébi csőszködöm. –vigyorogtam. –Kell a pénz. –erre furán bámult rám.

- Minek neked zsozsó, ha ígyis-úgyis van?

- Hát izé.. kell, és kész. De ha már te is itt vagy, hazavihetlek?

- Jó lenne..

- Gyere kishaver, huppanj be a hátsó ülésre, de nekem aztán kösd be magad!

- Igen isz ujam. –selypített.

- Hölgyem? –nyitottam ki az ajtót.

- Kösönöm ujam!