4.fejezet: Minden rendbe jön.

/Nessa szemszöge/

Fura érzés élet és halál között lábadozni.. amikor nem tudod eldönteni, hogy melyiket válaszd. Legszívesebben élnél a családtagok miatt. De benned van az is, hogy elvannak nélküled is.... ezen most nem én döntök.. amíg bírja a szervezetem. Hö, mi ez? Mi ez a kézszorítás? Nyitnám a szemem, de nem bírom. Jelezném, hogy magamnál vagyok! Hogy érzem, ahogy mellettem vannak! De megmozdulni se tudok. Nee...

/Nicole szemszöge/

- Nem reagál! Nem reagál semmire! -sírtam húgicám kezénél, miközben a dokinak panaszkodtam.
- Hölgyem! Kérem, nyugodjon meg! -vígasztalt.
- Az nem olyan könnyü..... -már nagyon ideges voltam.. ez is csak itt próbál nyugtatni...két órán keresztül ott sírtam, és vártam a csodára.. Enának sajnos iskolába kellett mennie... egy óvatos kopogás zökkentett ki..
- Nem zavarok? -figyeltem fel egy férfi hangra... nem néztem fel.. csak sírtam még mindig Nessa karjánál. -Nyugi Nicole -simogatta meg a hátamat. Felnéztem, és Logan állt mellettem. Komoly, aggódó fejet vágva, de nyugodtan. - Én tudom, hogy minden rendben lesz! Fel fog kelni! Never give up! -mondta a jelmondatot. Ez a kis szólás mindig is közel volt a szívemhez.
- Igaz... köszönöm!

/Logan szemszöge/

Igen, bementem a kórházba.. nem hagyott a tudat, hogy meg se nézzem a lányt..muszály volt.. látok benne valamit. Hogy mit, azt nem tudom. Valami megfogott benne... kezdek beléesni. De nem! Ahhhj... nem kéne. Olyan tudatlan vagyok... nem akarom elsiettetni a dolgokat, de vele eltudnám képzelni az életemet. Tanácstalan vagyok... odahajultam én is hozzá. Erre megmozdult.
- Nic, Nic, gyere! Elfordította a fejét! -örültem.
- Mi. Mi? Hol? -riadt fel álmából, és odafutott a lányhoz. -Csak te kellettél hozzá! -erre elmosolyodtam. Jól esett. - Nessa, hallasz? -megszorította az ÉN kezemet. Ez nagyon boldog érzésekkel töltött el. Lassan, de haladunk.
- Titokzatos kislány! -csaltam bele egy kis humort.
- Öhhmm... -nyöszörgött.

/Nessa szemszöge/

Sikerült! Leküzdöttem.
- Húgiii? -hajolt felém Nic.
- Szia titokzatos csajszii! -na, erre fülig ért a szám. Cukii..
- Hol....v-v-v-vagyok?! -löktem ki magamból elég lassan.
- Nem rémlik?
- Csak annyi, hogy Back.. na meg........-itt megálltam. -persze amit csinált. De...most hova hoztatok? -ęs elfordítottam a fejem balra. Egy valamilyen gépezetet láttam magam mellett..
- Kórház.. -segített ki Logan.
- Már mindent értek.
- De neked most nem kéne olyan sokat beszélned! -aggodalmaskodott Nic. -majd én mindent jobban összefoglalok. Ena suliban. Te eddig kómában voltál. Hát ömm... nagyjából ennyi. -nevetett.
- ezt..még..én..is..megtudtam..volna..kérdezni..
- Aha, inkább ne beszélj! -szólt közbe a fiú.
- Röhög a vakbelem.
- Nézdd, ezt neked hoztam. Virágot a virágnak! -és elővett a háta mögül egy csokrot.
- Ez..ez..nagyon aranyos! -virultam ki.

/Logan szemszöge/

Nessa örült a csokornak. Legalább valamivel sikerült egy inci-pincit feldobni a kedvét.
-Egy, egy ölelést kaphatok?-kérdezte. -Csak hogy megköszönném valahogy.. de mivel megmozdulni se bírok-kuncogott.-ezért..
-Jólvan, nyugii! Nem kell magyarázkodnii! -úha... ölelést vár. Tőlem?! Fülig vörös voltam.. mármint belülről. Hát jó. Óvatosan feléje hajultam, és megöleltem. Ez..ez...valami csodálatos érzés volt. Az az ölelés telis tele szeretettel. Hmm... ő is csak mosolygott. Virult. Mint akivel semmi rossz nem történt. Mint aki nem élte volna át azokat a borzasztó ütéseket, pofonokat. Csodálatos.
-Szerintetek mikor mehetek haza? -nézett ránk boci szemekkel. Na, ezt a kérdést Nicre hagyom.
-Hát, az attól függ...
-Mitől?
-Hogy hogyan épülsz fel.
-Nyugi, minden hamar rendbejön! -kacsintottam rá. Erre megcsörrent a telefonom. -Hupsz, bocsánat! -kotortam ki zsebemből a csörgő mobilt. "Mondjad!
'Csőváz haveer!-szólt bele Kendall.
"Na! Miújság? Mi miatt hívtál? -érdeklődtem..
'Hát...ö...izé...már nemtudom.. ja mégis! Buksimba jutott! Nick hivat! Új számok! Stb..stb..stb.. na, szóval bárhol is vagy, gyeree! -visított bele a készülékbe.
"Megyek, megyek.. majd ott találkozunk. Halii.
-Bocsi lányok... de engem behívtak... ha nem zavar, majd utána visszanézek! -kérdően néztem az ágyon fekvő lányra.
-M-m-m-miért zavarnál? Bolond! Én csak örülök nekii! -elköszöntem tőlük, és elindultam a stúdió felé. Bementem. Persze.. Loren is ott volt.. nagyon jó.. és még duettezek is vele... inkább átadom Jamesnek. Így is tettem. Mivel Ren hamis, ezért Maslow kitudja segíteni, és csak az ő hangja hallatszik. Na... ez lerendezve.

/Két hét múlva./

/Nessa szemszöge/

Kb.fél hónapot dekkoltam ebbe a rohadt kórházba. Logan minden nap meglátogatott. Ez jól esett a lelkemnek. Ma engednek ki.. már tegnap összepakoltunk mindent, hogy csak kisétállni keljen. Hát eljött ennek a napja is. A srác nagyon jó barátunk lett. Elmondta, hogy szereti jobban, amikor szólítják.
-Logie, segíts légyszi kiszállni a kocsiból! -igen, a mozgásom sajnos még nem az igazi. De jött is. Segített. Segített? Kikapott a kocsiból. -Heló! Köszi, de innen már én is feltudok lépcsőzni!
- Most már felviszlek! Momdhattad volna hamarabb is! -és így is tett. Elment. Fellépése volt. Niccel gyorsan pakoltunk kifele. Leakartam már dőlni. Jobb az itthoni ágy, és már a gitárom is hiányzott.
-Otthon, édes otthon! -vetődtem háttal neki az ágynak. Bámúltam a plafont unalmamban. -áhh, újra kéne meszelni..-vágtam gondolkodó fejet.
-Nessa! -figyeltem fel nővérem hangjára.
-Mi aaaz? -és kibicegtem.
-Lemegyek a boltba. Kell valami?
- Hát.... valami rágcsát hozhatnáál.
-Hozok, hozok! Sietek.
-Oké. -visszamentem, és kezembe vettem a gitáromat. Nem tudtam, hogy mit játszak. Valami ismerős dallam járta a buksimat... hát persze... Big Time Rush-tól a Cover Girl. Elkezdtem gitározni, és énekelni. A végét daloltam már, amikor egy szuszogást hallottam a szobám ajtajánál. Felnéztem. Logan volt az. -Hát téged ki engedett bee?
-Ena.
-Nem vagy szomjas? -kérdeztem.
-Most, hogy így megkérdezted...
-Gyere! -és követett. Kitöltöttem egy pohár narancslevet. Megitta, és lerakta a dohányzó asztalra. Éppen indultam érte, amikor megbotlottam a felhajtódott szőnyegben, és Logie karjai közé kerültem. Kínos. Szerencsém volt, megint, hogy elkapott. Felnéztem. Az a szem.. az a mosoly.. az az arc. Te jesszusom. Felállított. Elkezdett közeledni felém, egészen addig, míg meg nem csókolt. Életem legjobb 30 másodperce volt.

-Úristen, nem akartam! -szakadtam el. -Sajnálom. -bicegtem ki a fürdőbe, és jó hideg vízzel lelocsoltam az arcom. Az talán észhez térít.. vagy nem... persze ő utánam sietett.
-De most miért? Nem értelek... -állt meg az ajtóban.
-Mert..ahhhh... -kaptam a fejemhez.. erre elém jött, és szorosan magához húzott. Rámnēzett, és mégegy csókot kaptam. Azzal szinte mindent elmondott. De később szavakban is közölte velem.
-Amióta megláttalak, már azóta. Mikor csak óvatosan ringatóztál a koncerten. Mikor rámnéztél, vígasztaltál. Azután kezdtünk nagyon jó barátok lenni. Szóval.. éreztem, hogy ez már több mint barátság.. és... valahogy ennyi.. nem bírom magam kifejezni. Remélem érted, amit eddig próbtam mondani.
- Értem.. -helyeyeltem. Még szép, hogy értem, hiszen én is így érzek iránta.. de én nem léptem volna.
-Szóval?-vont kérdőre.
-Szóval...
-Most akkor te nem is??
-Mi nem is?
-Nem szeretsz? -szomorodott el.
-De....de szeretlek...csak..
-Mi csak?
-Hát...bizonytalan vagyok... mert félek, hogy veled is úgy járok.. tudod..
-Velem nem jársz úgy! Légyszíves, bízz bennem! Kérlek! -nézett rám reménykedő szemekkel. Nem mondtam ki semmit. Csak szorosan, érzésekkel tele megöleltem.

/Nicole szemszöge/

-Megjöttem! -léptem be az ajtón, amikor Loganéket láttam. Egymás mellett ültek a kanapén. És csókolóztak. De nem vettek észre, ezért gyorsan kiléptem vissza. Nem akarom elrontani a húgom esélyeit.
-Nic, láttalak, gyere! -szólt Nessa. Hát visszamentem. -Hoztál valamiit? -kérdezte.
-Hoztam.. -nyújtottam át neki a gumicukrot. -Logie, megbocsátasz egy picikét?
-Persze. -megfogtam Vanessát, és behúztam a szobámba. Csak elég volt ránéznem.
-Csak barát? -faggatóztam.
-Izé....
-Nem?
-Nem..
-Féltelek.. de viszont örülök is, hogy boldog vagy. Vigyázz magadra légyszíves! Oké?
-Oké. -és kimentünk. Láttam húgii arcán azt a megzavarodotságot. Ogen, az az volt. Nem tudom miért, vagy mitől.

/Ena szemszöge/

-Majd holnap találkozunk! -köszöntem el a barátnőmtől a suliból kifele menve. Végre, Nessa már itthon van. Ezért egy kicsit gyorsítottam a tempón. Néha néha hátrafelé sasoltam, csak úgy reflexből. Néztem a lábamat. Az okát nem tudom. Ja mégis. Tegnap kaptam egy új cipőt, és szerelmes lettem belé. Najó. Nem. Addig addig figyeltem, míg véletlenül nekem nem jött valaki. És rámöntötte a kávéját.
-Héjj embeer! -kiáltottam fel. -most miattad tiszta kávé lettem..
-Bocsii -vett elő egy zsepit, és elkezdte törölgetni a felsőmet. Baseball sapkás, napszemüveges fiú volt, aki nagyon elbújt előlem. Hm..ismerős alak. Bár kitudja.
-Bocsi mégegyszer! -mentegetőzött az idegen.
-Áhh, talán megbírok bocsátani. -kuncogtam.
-Had vigyelek haza!
-Hát nemtudom...
-Nyugi, nem vagyok zsémbes rabló!
-Na jó. -és beszálltunk a kocsiba. -Itt jobbra-vezényeltem. Megálltunk. Kiszálltam. -Köszi.
-Igazán nincs mit. Ennyit azér csak megtehetek már! -legyintett egyet a levegőbe. Valamit utána nagyon nézett.
-Már elnézést, de mire figyeltél ennyire fel? -kérdeztem udvariasan.
-Itt van a haverom? -ekkor esett le... hát persze... ő Carlos Pena a Big Time Rushból. Anyám, hogy lehetek ilyen hülye?
-Loganre gondolsz? Mert ha Igen, akkor itt.
-Pontosan. Gondolom, már be sem kell mutatkozzak, ugye?
-Nem nem. Gyere Carlos! -mutattam neki az utat.
-Szia Ena! -köszönt nekem mindenki.
-Szia! -erre a hátam mögül előlépett Carlos.
-Szia Car....pffff-és kiköpta a narancsalevet.
-Most ugye fel is törlöd? -nézett rá villámokat szorva Nic.
-Ez egyértelmű.. -és már ballagott is a felmosóért.
-De-de-de nem is mondta, hogy ide jön. -lepődött meg, és elkezdett pattogni.
-Mert nem akartam..
-De miért?
-Mert..csak.. tényleg? És te mit keresel itt?
-Hát...izé....
-Hazahozott engem! -vágtam közbe. -de megyek, át is öltözök.. tiszta kávé vagyok...

/Logan szemszöge/

-Jönni kéne haveeer! -mutogatta az óráját.
-Megyek, megyek.. -nyomtam egy csókot Nessa szájára... vagyis akartam... az arcával mutatta, hogy szeret, meg tudom is, de nem akarja elsietni.. ami meg jogos. Na mindegy. Beültem a kicsi kocsimba, és a stúdió felé vettem az irányt. Elég későn értem haza, ami sajnos minden áldott nap így van.... lezuhanyoztam, és bevetettem magam az ágyba. Egész éjjel csak is Nessára tudtam gondolni.. semmi se terelte el a figyelmemet..

3. fejezet: Persze, hogy csak is problémák jönnek...

/Vanessa szemszöge/

Van egy problémám… én sajnos mindent láttam, amit Logan… tudom, miért volt összetörve, és hogy miért sírt. Nem értem.. vagyis a lányt. Hogy mi jogon csinálta ezt vele.. ezen elég sokáig gondolkodtam. De ez nem az én dolgom. Nem kéne beleütnöm az orromat. Nem. Kész.

A party többi részén hihetetlenül jó volt a hangulat. Látszott, hogy a műsorvezető kezdett felvidulni. És ennek mi csak örültünk. Főleg én.. mert tudom, hogy milyen érzés az ilyen. Egyszer voltam igazán szerelmes.

- Húha, már csak egy óra van hátra a buliból! –jelentette ki Logan. –Amíg itt vagyunk… szeretném megköszönni három lánynak, akinek a nevét nem mondom ki, tudják, hogy róluk van szó. Na, szóval nagyon köszönök nekik mindent! Tényleg. Elképesztően jól esett. –állt meg egy pillanatra. – Na, akkor töltsük el még valahogyan ezt az egy rövidke szakaszt. Mert bárhogy is gondoljátok, hamar el fog telni.

- Logan, Logan! –kiáltozta valaki a hátsó sorból.

- Tessék, mondjad. –szólította fel a rajongót. Egyre közelebb jött a színpadhoz, hogy jobban lehessen hallani, amit mond.

- Nic, Nic, Nic –bökdöstem testvéremet.

- Mi, mi, mi az? Te jó isten! –képedt el  ő is. Enával gyorsan kapcsoltak, és szinte elbújtattak maguk között. Hogy ki elől takartak el? A volt barátom elől, aki elég csúnyán megvert anno…. Back… a neve Back… tipikus rosszfiú… de nálam megjátszotta magát.. amióta bántalmazott, azóta nem is láttam. Nem is hiányzott.

- Láttam, hogy a csajom vígasztalt! Van közöd hozzá? –kezdett durvulni.

- Nyugodj le haver! Ki a csajod? –csitította a show érdekében, na meg persze azért is, hogy ne legyen semmi vita.

- Vanessa Tompson.

- Héloooooo. Nessa nem a csajod! –lépett elő nővérkém, úgy, hogy szóhoz se hagyta jutni Logant. – Figyelj, hogy észre ne vegye a tesót! –szólt halkan Enának. – Szakított veled, nem gondolod?! És te hogy hogy itt? Kiengedtek a börtönből?

- Az most nem lényeges…. Hol van a lány? Még rendezni valóm van vele.

- Na takarodj! –és mozdult volna rá a nővéremre, amikor Logan kiáltott.

- Biztonságiak! –erre a szóra előteremtek a sárga kabátos gorillák. Én már sírtam Ena karjai között. Féltem, hogy az őrült rám talál. Tudom, mire képes… és nem akarom átélni ezeket újból. Az őrök rögtön kidobták Back-et.

- Köszönöm L-L-L-Logan. –dadogtam a zokogástól.

- Jól van, nem nekem kell megköszönni! A biztonságiaknak, na nekik köszönheted. Gyere, ülj le a pihenőbe! –és bekísért. A többiek addig kint tomboltak. Én mondtam nekik. Végül is Nic minden 2. percben bent volt, hogy megnézze jól vagyok-e.

- Most már menj, és érezd jól magad! Én addig kimegyek cigizni egyet… - igen, akármennyire is ártatlan vagyok, néha sajnos rákell gyújtanom egy szálra. És ezzel nem csak én vagyok így… sajnos a nővérem is… Enának nem engedjük meg, mivel legalább őt nem szeretnénk ennek kitenni. Gyorsan felöltöztem, és kiálltam a parkolóba. –Huh, egy perc, és éjfél… összefagyok… - vacogtam. Rágyújtottam egy cigarettára, amikor egy ismerős férfi alakot láttam magam előtt. Felnéztem, és hírtelen eldobtam az öngyújtót. Back volt az… befogta a számat, és ütött… mindenhol. Ahol csak ért.

/Logan szemszöge/

- BOLDOG ÚJÉVET! –kiáltottuk egyszerre a nézőkkel. Feljött egy helyi banda, és a zenéjükkel szórakoztatták a közönséget. Siettem, hogy megnézzem a kis titokzatos leányt. Na, ez a név rajta fog maradni. Benyitottam.

- Jobban vagy már? –kérdeztem az ajtó nyitása közben, de nem volt ott. – Te lány, hol vagy? –kezdek megijedni.. futva kutattam fel az egész Infinity-t, még a női mosdóba is bementem. Ott se volt. Gondoltam, hogy kiment.. ezért oda is elmentem. Kiléptem az ajtón. Nessa ott hevert a földön. Szinte majdnem összefagyva. A cigije mellette. Elégett. –Úristen! –gyorsan mellé rohantam. Hívtam a biztonságiakat hogy keressék fel Nicolékat. Én addig megnéztem, hogy van-e törött csontja. Szerencsére nincs.

- Húgiiii! –kiáltott Nic, és azonnal odafutott mellénk. –Mentőt, mentőt! –már hívtam is. Két utcányira volt tőlünk, ezért nagyon hamar kiértek. A lányok vele mentek. Én sajnos nem mehettem… gyorsan el kell kéredzkedjek a főszervezőtől, hátha elenged…. Hát tévedtem… a pihenőben voltam, és állandóan Nicolet hívtam, mivel megadta a számát. Mindig a lányt kérdeztem. Azért, csak normális ő is.

- Loren? –néztem a Backstage ajtaja felé, és ő állt ott. –te mit keresel itt? –vágtam mérges fejet.

- Visszajöttem, jobban vagyok- - vigyorgott, mint akit baszni visznek. Most közlöm vele a tényeket..

- Megcsaltál… én tudom.. láttam, ahogy egy fiúval mentél el… hazudtál!! Összetörted a szívemet, darabokra! Nem akarlak többet látni! Most légy szíves távozz! –és ledőltem a kanapéra. El is ment. Nem volt egyáltalán letörve. De nekem kicsordult egy-két könnycsepp, csak úgy magától. Pár percet még ott fetrengtem. Hazamentem… olyan 3 óra felé lehetett.. még egyszer utoljára felhívtam Nicet. Már nem mentem be.. majd reggel… és ledőltem pihenni… amiből alvás lett. 

2. fejezet: az első találkozás... vagyis...

Megvolt a bevezető részecske:)) mostantól más szemszögből is fogom írni, de a legtöbb, és legfőbb Nessára fog irányulni! Köszönöm szépen a nagyon sok pozitív visszajelzést, és megtekintést:) Jó olvasáást♥

/Nicole szemszöge/

- Nessa, mit csinálsz ennyi ideig? –kiabáltam a lehúzott kocsiablakon keresztül.
- Semmit…. Megyek már! –jött ki lajhár módban.

- Mintha élnél kincs! –sürgettem. Beszállt a kocsiba az anyósülésre. Ena hátul ült középen. Állandóan előre sasolt, hogy mikor vagyunk már ott. Pedig Buffalo nem nagy város. Nem volt a Clubb messze, csak drága kishúginak.
- Ott vagyunk már?? –rángatta az üléseket.

- Ha még egyszer megkérdezed, kiraklak, bárhol is tartunk! –szóltam hozzá a volán mögül. Elhúzta a kezét a szája előtt, mintha egy cipzárt húzott volna be.

- Köszönöm. De látod? Már itt is vagyunk. Nem értem, miért kellett ennyit hisztizni…

- Jupiiii! –és csak úgy száguldott kifele a kocsiból.

- Bolondka… ennyire hogy lehet valaki Rusher?! –jegyezte meg Nessa. Én villámokat vetettem reá. –na jó… inkább meg se szólalok…. Csak gyere már Nic!

- Megyek, nyugi! ennyire izgat Logan?? –virukszoltam.

- Ki az a Logan? –nézett rám bambán.

- Áhh a Big Time Rush tagja, aki ma lesz a műsor vezető… Nessa… nem értelek…

- Miért?

- Mert hírtelen nem tudom, hogy kinek áradozom órákon keresztül?!

- Hol vagytok már? –kiabált Ena. –Nem fogtok tudni bejutni, akár még jeggyel se…. –azonnal rohantunk ki a járműből.

- Yeeeep, az első sorban fogunk tombolni! –pacsiztunk össze a kisebbik húgival. Nessa felett csaptunk össze, mert ő állt középen. És hát blokkolt.

/Logan szemszöge/

Épp egy buliba tartok… fellépésem van, mint házigazda. Buffaloban. De most csak ilyen egyedüli járaton vagyok. A többi srác addig dolgozik a következő albumon.

Kedvesemmel tartok most éppen a Clubb Infinity felé.

- Izgulsz? –fogta meg a combomat.

- Hát egy picit…

- Nyugi, én ott leszek veled a Backstage-ben, és szorítok neked! –nyomott egy puszit az arcomra.

- Így nem bírok odafigyelni! –vigyorogtam.

- Hupsz, bocsi! –nevetett Loren.

- Semmi baj. Ez most erőt adott.

- Tudod, hogy itt vagyok neked!

- Tudom, és köszönöm! –hát begördültünk a Clubb parkolójába. A szívem a torkomban dobogott. Alig kaptam levegőt, alig bírtam nyelni.

- Minden rendben?

- Persze… - feleltem mosolyt erőltetve az arcomra. Elhitte. Beléptünk..

- Logan, gyere, már vártunk! –jött elém az egyik segítő, és behúzott a színfalak mögé. Loren addig a pihenőben várt, ahol tévéről nézhette, hogy mit kreálok kint a színpadon.

- Jó estét Buffalo! –szaladtam ki a színpadra.

- Huuuuh! –hallatszott a sikítozás mindenfelől.

- Készen álltok velem átlépni a 2012-es évet?

- Igeen!

- Akkor jöjjön egy kis közös éneklés. –három kedvenc számot kiválasztottunk. A dalolászás közben kiszúrtam két lányt az első sorban, akik hevesen énekeltek velem. De volt köztük még valaki… aki csaj állt, és óvatosan ringatózott. Nem tombolt, mint a többiek… fura volt… nem hiszem, hogy Rusher.. nem, nem az… unott fejeket vágott, amíg BTR számokat daloltunk. Csak őt néztem.. nem bírtam róla levenni a szemem. Hogy miért? Azt nem tudom.. más volt, mint a többi lány.. és fura volt, hogy nem szereti a Big Time Rusht. Na, majd én ráveszem ezen a négy órán keresztül! Sok olyan számot fogunk énekelni. Talán ezzel megszereti!

- Akkor, most kiválasztok két szerencsés embert, aki feljön a színpadra mellém. –nagyon sok rajongó jelentkezett. De persze, hogy az egyik a kiszemelt lány volt. A másikat találomra hívtam fel.

- Na, hogy hívnak? –nyújtottam oda a mikrofont a titokzatos lány elé.

- Vanessa Tompson… Nessa… - mondta halkan, és komolyan.

- Örvendek Vanessa. És téged? – a másik hölgy már lelkesebb volt.

- Nicole Tompson.

- Óh, egy testvérpáros! Na, ez jó lesz nekem! Akkor, miről is kérdezzelek titeket… - töprengtem.  

- Én kérdezhetek valamit? –szólalt meg Nessa.

- Persze! –kerekedett mosolyra a szám.

- Átadhatom a helyem?

- Kinek? –lepődtem meg.

- A húgomnak… ő fan… én meg őszintén, még nem tudok semmit az egyik tagról se…

- Hát, ha nagyon szeretnéd… - szomorodtam el… csak jó lett volna még egy Rushert faragni.. hisz lehet, hogy a számoktól boldogabb lett volna.. lement a színpadról.. felváltotta a testvére. Enának hívják. Ő már mindent tudott rólunk. Tartottunk egy pár perc pisi szünetet. Éppen siettem volna ki a slozira, mikor valakinek nekiütköztem.

- Hoppá, bocsánat.. –hallottam egy full ismerős hangot. Felnéztem. Nessa volt az. Azért jött nekem, mert a telefonjába volt bújva. Ebben a pillanatban ő is felsasolt. Meglátott engem. Mosolygott.

- L…L… -próbálta kimondani a nevem, de nem tudta… elfelejtette.

- Logan –segítettem ki.

- Ahh bocsi… nem direkt volt.. csak egyszerűen még nem ismerem egyikkőtöket sem… -szégyelte el magát.

- Ezért nem kell bocsánatot kérni—minden Rusher így kezdi! De, ha megbocsátasz?! –és mentem tovább.. a wc-ről kimenet siettem be a pihenőbe, amikor…

/Nessa szemszöge/

Úr isten… hogy lehetek ilyen hülye?! Ahhh…. Szinte futottam v issza a nézőtérbe.

- Hol voltál Nessa? –nézett rám kitágult szemekkel nővérkém.

- Én? sehol…. –erre tudakodóan sasolt. –Csak a mosdót kerestem… de már nem kell… -vigyorogtam.

- Miért? Találtál valami fiút? –majdnem kiugrott a bőréből.

- Csssssssssss! –csitítottam. –Nincs senki….

- Csak??

- Mi csak?

- Én tudom, hogy folytatni akartad!
- Neki ütköztem Logannek… örülsz?

- Mit csináltál? –esett le a szája. – hogy, mikor, és miért?

- Hááát….öööm.. a telefonomat nézve, előbb.. –erre megfogta a kezem, és ő elkezdett ugrálni. Csatlakoztam.

- Most miért is szökdelünk? –kapcsoltam egy picit később.

- Hát hogy lehet ott még valamiii…. –húzta el a végét.

- Dehogy is! –törtem össze a véleményét.

 Figyelj Vanessa! –ritkán szokott így szólítani. Csak akkor, amikor valami fontosat, vagy valami tanácsot szeretne mondani, tanácsolni. – Soha ne add fel az álmaidat! Tetszik neked Logan?

- Hát.. nem rossz…

- Na. Akkor hajts előre! Ne állj meg egy résznél! Csak TE tehetsz érte! Csak TE folytathatod! Érted?

- Értem… értem… és köszönöm! Mi lenne néküled?!

- Ahhj manoo! Imádlak!

- Én is! –és ölelkeztünk.

/Logan szemszöge/

Siettem a Backstage felé, hogy minél hamarabb láthassam kedvesemet. Kintről valami beszélgetést hallottam, ezért az ajtó előtt megálltam.

- Majd este.. –mondta Loren. Úgy se maradok itt… ez unalmas. Majd azt mondom Logei-nek, hogy rosszul vagyok, és haza kell menjek.. akkor majd együtt lehetünk.. oké?

- Oké. –és léptek közeledésére lettem figyelmes. Gyorsan elsiettem onnan. Egy magas férfi lépett ki a szobából. Utána a lány felöltözve, válltáska a vállán…. Én őt nem így ismertem meg… kitudja, mióta van neki ez a kapcsolata. Berohantam a pihenőbe, és egy üzenetet találtam..

-„Szia Kicsim!
Rosszul éreztem magam, ezért elmentem Ritához… majd ő segít túlvészelni az estét, reggelt… szeretlek!

Loren”

- Ja, nagyon szerethetsz! –és sírva összetéptem a levelet… a kezemet a tarkómra raktam, és fel-alá járkáltam.. mérgemben hírtelen nem tudtam, hogy mit csináljak… nem érdekel.. most ha ennyire leszarja a fejem… akkor… csak is a karrierünk fog érdekelni.. de a szívemet szépen összetörte..

- Logan, fellépésed van! –nyitott be az egyik operatőr.

- Persze, megyek.. –szipogtam, és gyorsan letöröltem a könnyeimet, nehogy észrevegyék.

- Minden rendben? –hallottam megint egy ismerős hangot. Hátrafordultam. A három testvér állt az ajtóban, meglepődött arcot vágva.

- Hát ti? –dörzsöltem a vörös szemeimet. Erre felmutatták a megfelelő belépőt.

- Na, mesélj!

- Nem lényeges.  - derült mosoly az arcomra. Az okát nem tudom.. lehet, hogy csak annyi, hogy valakik törődnek velem.

- Logan, jelenésed van! Már csak két perc! –szólt közbe a rendező.

- Megyek már! –kiáltottam vissza erélyesebben.

- Nyugi! –jött oda Nicole és Ena. Nem ismerem őket, de de de…. nagyon aranyosak. Nessa már nem állt az ajtóba.

- Hülye… - jegyezte meg Nic.

- Ki? –néztem fel.

- Semmi… hagyjuk.. –húzott egy kis vigyort a szájára.

- Nessa! Gyere már idee!

- Megyek, csak egy pohár üccsiért szaladtam el Logannek. –és tényleg. Egy pohár narancslével lépett be. –Tessék4 –nyújtotta át.

- Köszönöm. De én megyek… majd a nézőtérbe találkozunk! 

1. fejezet: a kezdet...

Hát, sziasztok:)) Elkezdem életem második blogját! Nagyon örülök a sok pozitív visszajelzésnek, hihetetlenül jól esett! Nem is húzom tovább az időt:)) Jó olvasást

1.       fejezet: Valahol mindennek el kell kezdődnie..

Az én nevem Vanessa Tompson. 22 éves vagyok. Fura életet élek az Egyesült Államokban, Buffaloban, két testvéremmel. Az egyik tesóm két évvel idősebb, a másik négy évvel fiatalabb, mint én. Persze, hogy én vagyok a közepén.. ez is nehezíti az életemet. Apukánk nincsen… katona volt… egy harcban veszítettük el. Még hat éves voltam. Alig bírtuk feldolgozni. Mára már jobban kezeljük a dolgokat. Anyukánk itt hagyott minket… egyedül nőttünk fel..

Én az a tipikus… hát hogyan is mondjam… nem annyira pasizós lány vagyok… az a szerényebb fajta.. A nővérem Nicole az ellentétem. Ezzel semmi gondom nincs, nehogy félre értsetek. Hiszen mindenben segít nekem, és persze Enának is, aki a kisebb testvérünk. Összetartunk, hiszen így nőttünk fel!

Éppen a szobámba kuksoltam, mikor Nic beront a szobámba, mint egy szélvész.

- Gyere, gyere Nessa, van egy meglepetésem! –ugrándozott egy helyben.

- Most nem érek rá…. Ha nem látnád, éppen zongorázni próbálok. – tiltakoztam.

- Óhh Húgi! Kottákkal akár még 100 évesen is játszhatsz. De egy ilyen bulit felesleges lenne kihagyni.. –direkt cukkol… tudja, hogy imádok bulizni.

- Most? Parti? Délután háromkor? Milyen hely nyit ilyen korán?

- Nem nyit ilyenkor még semmi se.. csak ha akarnál jönni, akkor most kéne készülődni! –ecsetelte a dolgokat. – Már a belépők is megvannak, az első sorba.

- Miért kell sorokban lenni? –kapcsoltam egy pár perccel később.

- Hát…öm.. –kuncogott az orra alatt.

- A kedvenc bandád ugye?

- Igen… vagyis az egyik tagja. Ő lesz a műsorvezető! Hátha ott lesznek a többiek is! –vágott reménykedő fejet.

- Hol lesz?

- Hú de kérdezős kedvedbe vagy! –lepődött meg. –csoda, hogy ennyit beszélsz.. máskor egy kukkot nem szólsz egész nap.

- Nic, a kérdésre válaszolj.

- Itt Buffaloban, a Clubb Infinity-ben. – a kedvenc helyem.. ezzel már rá is vett, az egész parti dologra.

- Najó.. megyek.. –álcáztam unott fejet. De a szívem mélyén nagyon is vártam az estét.

- Akkor gyere, kipingállak egy kicsit, mert őszintén egy picit…

- Ki ne mondd! –állítottam le.

- Rusnya.

- Köszi…

- Jajj, tudod, hogy szeretlek húgi! –húzott magához, vigasztalás képen.

- Tudom…tudom… de szerinted jók lesznek rám a te ruháid?

- Persze! Ha meg egyik se tetszik, akkor majd keresünk valami jót.

- Nic… - torpantam meg.

- Mi az?

- Enával mi lesz? Nem hagyhatjuk őt itt! Még kicsi a korához képest!

- Hidd el, nem hagyjuk itthon őt se. Jön velünk. Most öltözik.

. Ja tényleg…. Ő is… ma a neve, a rajongók összességének?

- Rusher… hatvanezerszer mondtam el, és még mindig nem jegyezted meg? –húzta fel a szemöldökét.

- Nem… tudod, hogy nem bírok mindenre odafigyelni… nehéz.

- Tudom húgi! Én is átélem.

- De mi itt vagyunk egymásnak, ugye? –csatlakozott a szobáról kifele jövet a legkisebb is. Könnyeket csaltak a szemembe… rájuk mindig számíthatok, akármilyen a hangulatom. – Na, de most már irány-surány öltözni, mert sose lesztek készen!! –vezényelt. Siettünk be Nicole szobájába.

- Ez, hogy tetszik? –dobta rám a rucit, amíg ő tovább kotorászott a szekrényében.

- Hát…ööm..

- Nem jó mi?

- Leesik rólam.. –és már benne is voltam a cuccba.

- Na, ha ez nem lesz jó…. –és odaadott egy szép neon zöld ruhát. Passzolt. – Na, végre…

- Indulhatunk?? –lesett be a félig nyitva hagyott ajtón Ena.

- Mehetünk. –mondtuk egyszerre.

- Én vezetek, enyém a volán! –futott ki a kocsihoz nővérkém. Húgi is követte.

- Na, akkor induljon a buli…. –motyogtam magamban félve…