Versenyre jelentkeztem:)

Hali:) Most nem egy részt hoztam nektek.:D haneeeeeem.... jelentkeztem egy blogversenyre:$
 Shut up and love me forever ♥ blognál. Olvassátok a történeteit sokan, mert hihetetlenül fantasztikus:)

10. fejezet:Buli, ami rosszul végződik...

/Két héttel később/

/Nicole szemszöge/

-Aztán óvatosan az úton! -adtam rá húgomra a bukósisakot. -Azt lehet tudni, hogy hova is mentek, Logan? -kérdeztem.
-Az egyik kedvenc szórakozóhelyemre. Megmutatom neki a "riszálós" helyet! -kacsintott Kendallre, aki éppen hátulról átölelt.
-De tényleg óvatosan! Tudod, hogy aggódom... -sütöttem le fejem.
-Bízz Loganbe! -puszilt meg Nessa, ezzel visszaszállva a motorra.
-Indulhatunk, Kincsem? -nézett hátra a srác, hogy minden rendben van-e.
-Igen.. -hajtotta le a sisakot, és integetett nekünk. Én mint egy aggódó anya álltam a ház előtt, reménykedve, hogy semmi baj nem fog történni.
-Gyere be Kincsem! Ne legyél vészjósló! -húzott befelé.
-Nem vagyok az... csak a sátorba kifejtettem, ugyebár. -mosolyogtam rá. -És nem vonja el valahogy semmi se a figyelmemet...
-Hahah, te csak azt hiszed! -húzogatta szemöldökét.

/Logan szemszöge/

-Itt vagyunk! -szálltam le elsőnek én, utána pedig Kedvesem a motorról.
-Tessék? -figyelt felém. Igen, már a parkolóba kilehetett hallani a hangzavart. -Mi lehet bent, ha már itt ilyen ricsaj van.. -ijedt meg. -De attól függetlenül imádok bulizni! -ugrált szinte egy helyben.
-Igen, tudom! Hála a te nagy bulizós hangulatodnak, megismertelek! -csókoltam meg. -Na? Bemegyünk még, vagy a parkolóban fogunk álldogálni? Nekem itt is jó. -néztem sátánian.
-Hahah, mehetünk. -nevetett. Beléptünk. Hely az volt.... de valószínűleg azért, mert korán érkeztünk. Azért jöttünk ide, mert itt nem kell félnem, hogy letámadnak a paparazzok, vagy a sikítozó rajongók. Ez ilyen V.I.P.-s hely.
-Egy Whiskey Colát a hölgynek! -sétáltunk kézen fogva a pulthoz.
-Még valamit? -figyelt fel a kiszolgáló srác.
-Nem kérünk, köszi. -nyújtottam át a pénzt.
-Hát te hogy hogy nem iszol? -nézett rám Nessa.
-Khhmm... sofőr vagyok. -kacsintottam.
-Akkor én se iszok többet. -jelentette ki.
-Ühüüüm... -vigyorogtam. Tudtam úgy is, hogy nem így lesz.
-Az itala! Parancsoljon! -rakta le eléje.
-Köszönöm. -biccentett.
-Megittad?? -kíváncsiskodtam két perccel később, mert már táncolni volt kedvem.
-Csss! Nem olyan könnyű ezt nyelni.. jeges.. -sunyított. -De már meg van! -állt fel. Megfogtam, és a parkettre húztam. -Auu! Óvatosabban! Van még időnk.
-Pssszt! A ritmusomon nem tudsz változtatni! -röhögtem.
-Van benne valami... -gondolkodott el rajta. Nagyon sokat táncoltunk. Néha megálltunk Kedvesem miatt. "Fájt a lába". Bár egy magassarkúba nem is csodálom. És az ígéretét se tartotta be. Jó, végül is egy feles még nem sok. De akkor is. Ennek következményei lesznek. Haha, csak érjünk haza.
Olyan hajnali egy körül lehetett az, hogy megtelt a szórakozóhely. Sok régi ismerőssel találkoztam, mint pl. Demivel, Selenával, Adam Lambert úrral, a Jedwar-dal. Meg persze nagyon sok emberrel. Amíg Nessa Sel-lel volt, én addig táncoltam egyet Demetria-val. Kedvesem furán nézett... ajjajjj... neeem... nehogy féltékeny legyen. Otthagytam a lányt, és odamentem a még mindig mereven néző Vanessához. -Láttad magad, milyen mozdulatokat csináltál?
-Igeen?????? -válaszoltam.
-Öm nem.... na mindegy.. engem nem érint. a fő, hogy jól érzed magad. -erőltetett egy angyali, ami nem sikerült annyira, mert a düh volt az, ami inkább hajtotta az arcát.
-Sel, ha megbocsátasz?! -ezzel a mondattal felemeltem, és visszahúztam táncolni. DiRtys mozdulatokkal. Örült. Ebből tudta, hogy szeretem.
Három körül hazafelé indultunk. A mögöttem ülő Édesem erősen szorított. Ez valakire emlékeztetett.. Igen, megint Loren... Elakarom felejteni.. de amit tett, az sajnos felejthetetlen. Minden nap átfut rajtam az, hogy most az egyszer helyesen cselekedett, hogy átvert. Miért? Mert megismertem egy csodálatos lányt, aki perpill elaludt, rám fogózkodva. Hátra sasoltam egy pillanatra. Amit nem kellett volna. A nagy gondolkodásba, és a csodálkozásba elmerülve kicsúszott a kezem közül a motor irányítása. Ezt az érzést senkinek sem ajánlom.. A járgány kezdett elcsúszni.. félig vízszintes helyzetben voltunk. Nem bírtam visszahúzni. Sajnos eldőltünk.. amíg ment, addig folyamatosan súroltuk az aszfaltot. Szikrái égették a nadrágomat. De nem ez a lényeg. Egy árokban kötöttünk ki. Mindenem tiszta vér. De Nessa nem volt mögöttem. Hírtelenjében elkezdtem visszafelé futni. Megtaláltam az úton heverve. Szint úgy mindene piros. Arcain apró és nagyobb horzsolások. Megnéztem a pulzusát, ami nagyon gyenge volt. Rázogattam.
-Kicsiiim! Keeeeeeelj feel kérlek! Kérlek! -csordult ki felnőttkorom legelső könnycseppje. De meg se moccant. Arrafelé jött egy kocsi. Elé szaladtam. -Kéreem segítsenek! -állítottam meg. Az autóban ülő hölgy a segítségére sietett. Kiderült, hogy elsősegélyes. De nála volt telefon, és azonnal hívni tudta a mentőket. Ijedtemben sajnos elájultam. Közvetlen Nessa mellé húzott a testem.