8. Fejezet: Baby Show Me!;D

/Nessa szemszöge/

-Ne félj! Bízol bennem? -nézett rám aranyos szemekkel.
-Bízok! -húztam ki magam, és vettem egy mély levegőt.
-Jól van! Szeretlek! -simogatta meg az arcomat, és utána egy lágy csókkal ajándékozott meg. Közeledett felém.. beállított a vízesés alá...

/Később/

-Gyere, gyere! Van még egy meglepim! -húzott ki a vízből.
-Jajj, Logan, nem kell! -tiltakoztam.
-A-a! Cssss! -csitított. -Fordulj csak meg kisasszony! -így is cselekedtem. -Ugye nem leskelődsz?
-Hallod? Eszem ágába sincs.
-Fordulhatsz!
-Ez...ez... mi?-fogtam a kezembe az eléggé nagy dobozt.
-Bontsd ki! Tied! -mosolygott.
-Ez egy motoros felszerelés? -ugráltam örömömben.
-Most már hivatalosan is az én motoros barátnőm vagy!-húzott magához. -Tetszik?
-Hohó, nem is kicsit. -tartott bennem még mindig a mosolygás.
-Ide kérek! -mutogatott a szájára.
-Igeeen? -viccelődtem.
-Igeeen. -és adtam neki egy olyan hosszú csókot, amilyet még soha se.
-Woo hoo! -maradt tátva szája.
-All the windows down! -folytattam a szám refrénjét. '
-Most muzsikálni fogunk?
-Felőlem.. várj! Nekem van még egy ötletem! -világosodott meg valami a buksimba.
-Na, mi az édes?
-Látod azt a kis sziklát? -mutattam a vízeséshez, ahonnan a kő állt ki.
-Látom, látom! -kezdett el futni a kődarab felé.
-Gondolatolvasó.
-Ja, valami olyasmi! Nem jössz? -állt már a tetején.
-De de.. -az ötletem az volt, hogy onnan ugorjunk egyet a vízbe. Siettem a mi kis elképzelt "ugrópadunk" felé.
-Lemersz velem?
-Én? -képedtem el.
-Igeenn.
-Hát izé... -akadtam meg egy pillanatra.
-Naa! Ediig bíztál, most is bízz!
-Jó.. -mentem bele.'
-Add a kezed! Felkészültél? -válaszként bólintottam egyet. -Ugorj!
-Áhhhh! -sikítottam. Belecsobbantunk a hatalmas vízbe. Végig szorítottam a kezét. -Ugorjunk mégegyszer! Ahhhww ez szuper volt!
-De most egyedül.
-Észnél vagy? -itt elkapta a röhögőgörcs. Hogy miért, arról fogalmam sincs.
-Na, menjünk! -és még vagy százszor újravégeztük a műveletet.

/Nic szemszöge/

-Ahh! -visítottam egy nőieset. -Ki rángatja a sátramat?
-Én vagyok! -szólt kintről egy idegen.
-Egy a problem.. nem ismerem a hangodat.
-Így már jobb? -bújt elő Kendall.
-Sokkal. Mit szeretnél?
-Öm.. nem bírom aludni.. -kezdett bele. -Vagyis.. james és Dia nem férnek meg egymás mellett..
-Veszekednek? -esett le az állam.
-Nem.. ez a bökkenő.. nem férnek meg egymás mellett.. inkább egymáson szeretnének aludni.. már ha tudnának.. -fejezte be.
-Ahhh értem! -enyhűlt meg a szívem. -Bújj bejjebb!
-Köszi.
-Álj! -nyújtottam ki kezemet.
-Mi az? -tántorodott meg.
-Józan vagy?
-Igen.. nagyrészt ezért is jöttem éppen hozzád.
-Hmm?
-Bocsi, de piás voltam...-ismerte be. -Ilyenkor elvesztem egy picit az eszem.
-Ilyenkor? -kiabált át James.
-Nektek nem más dolgotok lenne? Neeem? -kiáltott vissza nevetve Kendall.
-Más más... de nem én rajtam van a sor.. hahahhh -kacagott ördögien.
-Fújj James! Részleteket tartsátok meg magatoknak kérlek! Hol is tartottam?... ja Igen... megvan... szóval.. nem akartam.. remélem eltudod ezt az alkalmat nekem nézni..
-Eltudom! -mosolyogtam.
-Szupeer! -majdnem ugrott egyet. -Akarom mondani, örülök!
-És... ami este volt?
-Én már bevallottam, hogy részeg voltam. Most te jössz!
-Najó.. ittas voltam. most jobb?
-Sokkal.. szerintem ezt az estét felejtsük el. -hozta a döntést.
-Szerinted is?
-Igen. Te éreztél valamit annál a kalandnál? -váltot egy kicsit komolyabb témára. Mit mondjak? Minden az eszemben van.. kezdett bederengeni percről percre.
-Sajnos nem emlékszek Kendall... -mondtam.. nem szeretek nem az igazat mondani.. de most jobbnak éreztem..
-Egy bökkenő.. én Igen.. -mondta elég furcsán.
-Jó neked! Nem láttad Nessáékat? -próbáltam más témát keresni.
-Logan elvitte egy közeli vízeséshez. Te amúgy bírsz aludni?
-Nem... valamiért nem..
-Egy kérdés.. mivel a "hős szerelmesek" nem bírnak magukkal, ezért elaludhatnék itt? -váltott át bocis szemekre.
-Persze! -bólintottam. Hamar rávágtam a választ, na de akkor is... én se bírnám ki, ha mellettem csinálnák a cuccost... ahhh.. borzodály.. -Van még egy hálózsák valahol.... kell lennie... -kotoráztam a hatalmas sátorban.
-Nincs meg? -kezdte ő is keresni mindenhol.
-Egyenlőre nincs... -sóhajtottam, és egy pillanatra megálltam pihenni.
-Kimerített? -sompolygott.
-Ki ám! -viszonoztam. Szemeit rám merítette... elolvadtam én is a zöld halomban... halmozta rám azt a szempárt. Nézett, és mosolygott. Közeledtünk egymás felé, aminek egy csók lett a következménye. Fantasztikus... kezemmel óvatosan a tarkóját fogtam. Ő a hajamat birizgállta.
-Hmm, tetszik? -bújtam ki a csókcsatából.
-Nem is kicsit! -kezdte el újból. Álltam.. szerintem tisztába van vele ő is, hogy emlékszek mindenre, és hogy szeretem. Remélem ezt viszonozza. Na, erre még az este folyamán rá kérdezek. Beleolvadtam a csókjába.
-Um.. megkeressük a hálócuccot? -szakadtam el ismét.
-Kell az? -fura vigyorral nézett rám.
-Nem, nem! -nevettem.