7. fejezet: Hegyitúra, hegyikecske:D

/James szemszöge/

Nessa két órán keresztül kergette, és gyepálta Kendizzlét.

- mi, az hogy nem takarítasz fel??? Két perc múlva úgy fogsz engedelmeskedni, mint a kis angyal!

- Jó, jó, jó! Csak kérlek, ne tépd a frissen nyírt hajacskámat! –próbálta magáról levakarni a lányt.

- Azért mondom.. –szállt le róla. – tessék, itt vannak a tisztítószerek, egy-két kukászsák.

- Jó jó… megyek..  –hajtotta le a fejét.

- James!!! –bújt hozzám Dia, mint aki egész nap nem látott.

- Mondjad!!

- Úgy mennék kirándulni egyet a szabadba.. nem megyünk el??

- Ez tényleg jó ötlet… de akkor a többieket is hívjuk, ugye?

- Ez kérdés? Lehet velük legalább ökörködni! –mosolygott. Meghirdettük az ötletet.  Beleegyeztek, hisz mindenkinek kell egy kis kikapcsolódás. Összekaptuk magunkat. Bepakoltunk mindent, ami a túrához kell. Egy ideig kocsival mentünk. Utána már gyalog, sétabotokkal folytattuk az utat. Kendall még mindig részeg volt… bár egy picit már tisztult a feje.. de még mindig zavaros. Na jó. Mikor nem?

- Muhahah, én vagyok a hegyi kecske!  - mászott fel egy szikla tetejére. –Áhh.. meg kéne fejni… - kacsingatott szegény Nicre.  A lány már azt se tudta, hogyan, vagy hogy hova bújjon el előle.

- Gyere haver, kell egy Aspirin? –nyújtotta neki Logan.

- Nagyon kedves vagy… - tiltakozott… - de nem kell!

- Jól van, na! Nyugi! Nem akarjuk, hogy valakinek is baja essen! –távolodott el nevetve. Megérkeztünk egy szép tisztásra. Tényleg gyönyörű volt. Mi, fiúk, felvertük a sátrakat (na meg más mindent) és elkezdtünk fura, lehet, de beszélgetni.. mindenféle gyúrásról. Amerikai fociról, és még talán a főzés is szóba jött. De hogy.. arról ne kérdezzetek…

/Nessa szemszöge/

- Ja persze.. a fiúk nyomják a seggüket, mi meg szedhetjük a tűzifát! Ez kibaszás! Nem de bár? –panaszkodtam.. 

- Úgy úgy! –értettek velem egyet.

- Szerintem ez már elég lesz! –fogta a derekát Dia.

- Ha meg nem, akkor majd jönnek még ők! Hahahh.. –és visszaindultunk arra a helyre, ahová a skacok felállították az óriási sátrakat. Megbotlottam. – jesszusom! Mi volt ez? –néztem a lábam elé.

- Whyskey-es üveg? –emelte fel a tárgyat Nic. – Üres…

- Ne mondd, hogy megint isznak??

- Nem hiszem… vagy csak Kendall… - elkezdtem futni. Nem érdekelt, hogy elesek! A fiúk beszélgetnek egy farönkön. Józanok! Akkor? Zavarom van.. 

- Mi volt ez az üveg? –emeltem magasba.

- Én nem tudom!! –mondták egyszerre, egy kicsit meglepve.

- Hmm??? –néztünk össze a lányokkal.

- Kérsz leheletet? –sasolt rám Logan.

- Kérek ám!... ez józan! Itt nincs semmi. Dia!

- Itt is rendben minden!

- Nicole??

- Inkább én! –jelentkezett Logie.

- Nem… ez se… Mondtam, hogy nem mi voltunk!!

- Jó jó… meghoztuk a tűzifát! –tereltem el a szót.

- Végre! –meggyújtották, a tábortüzet. Sütöttünk szalonnát, virslit, kolbászt. Kinek mi az ízlése.  Utána körbeültünk, elhoztuk a gitárunkat. Kendall már józanodott, és a fejét fájlalta. A lényeg, hogy kornyikáltunk egy jó nagyot. És mennyit…. Pia egy korty se csúszott volna le a torkunkon. Vagyis nekem biztos, hogy nem..

Mindenki elvonult a maga sátorába.. Nicole egyszemélyesbe aludt, míg Kendall szegény Jameséket boldogította.

- Gyere csak! –fogott meg Logan.

- Hova viszel?? –lepődtem meg.

- Csssss! –fogta be a számat egy lágy csókkal. Szemeimet bekötötte, és elhúzott valahova.

- Hmmm… mi ez a csobogás? Csak nem? –de mire befejezhettem volna a mondatomat, addigra leszedte rólam a kendőt. –Vízesés! –gyönyörködtem el a tájban. De nem sokáig.. egy jól előre megtervezett mozdulattal bele lökött a forrásba. – Logan!! Ezért még kapsz, csak másszak ki!

- A-a! Megyek én is! –és elkezdte magáról a ruhákat sorra, sorra levenni.

- Hélóó! Te mit akarsz azokkal?? –kerekedtek ki szemeim.

- Öm…. Izé… -és belecsobbant. Közeledett felém… -Itt az alkalom… Mered? –nézett rám halál komoly boci szemekkel.

- Merem… de itt?

- Ennél szebb hely nem is lehetne! –nevetett. –na? Mondj már valamit!

- Jó…

- Ez nem volt túl bíztató..

- Szeretlek! De félek… - hajtottam le a buksimat.

- Psssssz!! Én is! De bízz bennem!