7. fejezet: Hegyitúra, hegyikecske:D

/James szemszöge/

Nessa két órán keresztül kergette, és gyepálta Kendizzlét.

- mi, az hogy nem takarítasz fel??? Két perc múlva úgy fogsz engedelmeskedni, mint a kis angyal!

- Jó, jó, jó! Csak kérlek, ne tépd a frissen nyírt hajacskámat! –próbálta magáról levakarni a lányt.

- Azért mondom.. –szállt le róla. – tessék, itt vannak a tisztítószerek, egy-két kukászsák.

- Jó jó… megyek..  –hajtotta le a fejét.

- James!!! –bújt hozzám Dia, mint aki egész nap nem látott.

- Mondjad!!

- Úgy mennék kirándulni egyet a szabadba.. nem megyünk el??

- Ez tényleg jó ötlet… de akkor a többieket is hívjuk, ugye?

- Ez kérdés? Lehet velük legalább ökörködni! –mosolygott. Meghirdettük az ötletet.  Beleegyeztek, hisz mindenkinek kell egy kis kikapcsolódás. Összekaptuk magunkat. Bepakoltunk mindent, ami a túrához kell. Egy ideig kocsival mentünk. Utána már gyalog, sétabotokkal folytattuk az utat. Kendall még mindig részeg volt… bár egy picit már tisztult a feje.. de még mindig zavaros. Na jó. Mikor nem?

- Muhahah, én vagyok a hegyi kecske!  - mászott fel egy szikla tetejére. –Áhh.. meg kéne fejni… - kacsingatott szegény Nicre.  A lány már azt se tudta, hogyan, vagy hogy hova bújjon el előle.

- Gyere haver, kell egy Aspirin? –nyújtotta neki Logan.

- Nagyon kedves vagy… - tiltakozott… - de nem kell!

- Jól van, na! Nyugi! Nem akarjuk, hogy valakinek is baja essen! –távolodott el nevetve. Megérkeztünk egy szép tisztásra. Tényleg gyönyörű volt. Mi, fiúk, felvertük a sátrakat (na meg más mindent) és elkezdtünk fura, lehet, de beszélgetni.. mindenféle gyúrásról. Amerikai fociról, és még talán a főzés is szóba jött. De hogy.. arról ne kérdezzetek…

/Nessa szemszöge/

- Ja persze.. a fiúk nyomják a seggüket, mi meg szedhetjük a tűzifát! Ez kibaszás! Nem de bár? –panaszkodtam.. 

- Úgy úgy! –értettek velem egyet.

- Szerintem ez már elég lesz! –fogta a derekát Dia.

- Ha meg nem, akkor majd jönnek még ők! Hahahh.. –és visszaindultunk arra a helyre, ahová a skacok felállították az óriási sátrakat. Megbotlottam. – jesszusom! Mi volt ez? –néztem a lábam elé.

- Whyskey-es üveg? –emelte fel a tárgyat Nic. – Üres…

- Ne mondd, hogy megint isznak??

- Nem hiszem… vagy csak Kendall… - elkezdtem futni. Nem érdekelt, hogy elesek! A fiúk beszélgetnek egy farönkön. Józanok! Akkor? Zavarom van.. 

- Mi volt ez az üveg? –emeltem magasba.

- Én nem tudom!! –mondták egyszerre, egy kicsit meglepve.

- Hmm??? –néztünk össze a lányokkal.

- Kérsz leheletet? –sasolt rám Logan.

- Kérek ám!... ez józan! Itt nincs semmi. Dia!

- Itt is rendben minden!

- Nicole??

- Inkább én! –jelentkezett Logie.

- Nem… ez se… Mondtam, hogy nem mi voltunk!!

- Jó jó… meghoztuk a tűzifát! –tereltem el a szót.

- Végre! –meggyújtották, a tábortüzet. Sütöttünk szalonnát, virslit, kolbászt. Kinek mi az ízlése.  Utána körbeültünk, elhoztuk a gitárunkat. Kendall már józanodott, és a fejét fájlalta. A lényeg, hogy kornyikáltunk egy jó nagyot. És mennyit…. Pia egy korty se csúszott volna le a torkunkon. Vagyis nekem biztos, hogy nem..

Mindenki elvonult a maga sátorába.. Nicole egyszemélyesbe aludt, míg Kendall szegény Jameséket boldogította.

- Gyere csak! –fogott meg Logan.

- Hova viszel?? –lepődtem meg.

- Csssss! –fogta be a számat egy lágy csókkal. Szemeimet bekötötte, és elhúzott valahova.

- Hmmm… mi ez a csobogás? Csak nem? –de mire befejezhettem volna a mondatomat, addigra leszedte rólam a kendőt. –Vízesés! –gyönyörködtem el a tájban. De nem sokáig.. egy jól előre megtervezett mozdulattal bele lökött a forrásba. – Logan!! Ezért még kapsz, csak másszak ki!

- A-a! Megyek én is! –és elkezdte magáról a ruhákat sorra, sorra levenni.

- Hélóó! Te mit akarsz azokkal?? –kerekedtek ki szemeim.

- Öm…. Izé… -és belecsobbant. Közeledett felém… -Itt az alkalom… Mered? –nézett rám halál komoly boci szemekkel.

- Merem… de itt?

- Ennél szebb hely nem is lehetne! –nevetett. –na? Mondj már valamit!

- Jó…

- Ez nem volt túl bíztató..

- Szeretlek! De félek… - hajtottam le a buksimat.

- Psssssz!! Én is! De bízz bennem! 

6. Fejezet: Buli, pia, emlékezetsorvadás?:D

/Logan szemszöge/

-Szépségeees jó reggelt drága életem! -nyomtam egy puszit arcára.
-Nekeed iis! -olyan szép szemekkel nézett rám, azt hittem elolvadok. -Mit nézel annyira? -nevetett.
-A szemed.. ez gyönyörű! -erre megsìmogatta az arcom. A lágy kézérintése olyan volt, mint a reggeli szellő.
-Ez aranyos... úristen! Felkell hívjam Nicet! -és kifutott a telefonjáért. Visszafelé már úgy jött, hogy a lánnyal beszélt. -Igen, majd megyek, nyugoodj meeg! Készísd a bio kajót! Kettőre ottleszünk a Kogan párossal!! Szia szeriii!
-Most komoly, hogy beszervezted az "ebédet"?
-Ahaaa! És megkóstolhatod, milyen fincsit tud főzni az én Nővérem! -kacsintott, és ledölt mellém. Kezeit a feje alá tette, és bámúlta a plafont.
-Min gondolkozól Drága?
-Hah, semmin..
-Ja, persze! Na, mesélj csak! -kucorogtam közelebb.
-Hát...csak azon...hogy...-itt megállt.
-Naaaaa! Ne húzdd az idegeimet!
-Én? Neeeem. Nem látod, itt vannak a kezeim?! -emelte fel őket kacagva.
-Na! Mondd már el légszíveees!
-Hát az, hogy nem tudom, hogyan érdemeltelek ki! Hogy ilyen ilyen nyomorult lány vagyok, és még is! Te meg egy nagy világsztár! És és és..ahhjjj... érted?
-Értem. De te nem senki vagy, te az én barátnőm vagy! Felfogtad? -csókoltam meg.
-Nagyjából..
-Nagyjából? -kerekedtek ki kissé picinyke szemgolyóim.
-Igen. Mert mert ez számomra egy valóra vállt álom. Egyik nap a szobámban ülök. Másik nap egy király buliban ismerek meg valakit. Közben korházba kerülök. Megismerek egy nagyon jó fiút, aki a legjobb barátom. Most meg a legjobb barátom, az én pasim! Csak úgy pörögnek az események. És ezt még nekem egy kissé nehéz felfognom. Így tömören... -én ezt mind sasolva figyeltem. Hihetetlen mennyi esemény képes leforogni spontán majdnem három hét alatt.
-És ez még semmi! Nyugi, én ittvagyok, akkor? Semmi baj nem érhet! -fogadtam meg neki.
-Rendben.... Jajj.. -sóhajtott.. -felkéne öltözzek. -ment oda a táskájához. -Logan! -szólalt meg megszeppenve.
-Tessék!
-Nemhoztam ruhát! -vágott kétségbeesett fejet.
-Neeem? Akkor mit hoztál abba a kis tatyóba? -érdeklődtem.
-A laptopot,.. -és elkezdte kipakolni. - annak töltöjét, telótöltőt, ezt nem mondom....tatata.... meg egy bors spray véletlen helyzetekre!
-Mi az a nem mondom dolog? -kiváncsisgodtam.
-Nem kötöm az orrodra!
-Hélooo! Ez így nem őszinte páros!
-Gyere, nézdd meg! -fogta volna meg a pólómat, ha lett volna rajtam póló. Ezért a...mindegy hol fogott meg, ez most nem lényeges.
-Rágó?
-Nem akármilyen!
-Jujj, gyerekrágó? Ez cukiii.
-Cukiii?
-Az ám! De visszatérve a lényegre, gyere, adok neked valami férfias inget, meg valami kisebb gatyát.
-Baszki, utána indulhatunk is! -lepődött meg. Kerestem neki egy két göncöt, kiválasztotta az egyiket.
-Hmmm! De sexistennő vaagy! -dicsértem.
-Khhhhmmmm...
-Ja, persze, mehetünk. Milédy? -nyújtottam a kezem. Csak mosolygott.
-De én vezetek! Még életembe nem ültem Fisker Karma mögött.
-Jójó -egyeztem bele.

/Nicole szemszöge/

-Hahi, mi ez fenomentikus illat? -koslatott ki Ena.
-Ma átjön a Kogan páros, és megkóstólja a főztömet.
-Most kooomoooly? -ujjongot.
-Hallod, ennnyire odavagy a párosért, miközben Carlos hozott haza, vagy hoz haza minden nap!
-Na de jólvan! Igaz...habadaba -motyogta el az utolsó két szót.
-Mi?
-Életem. Habadaba..
-Ena Tompson! Azonnal mondd ki!
-Ő életem hercegeee!
-Hogy mi? -átmeneti agyfagyásnak voltam részese.
-Szeretem.... -halkult el.
-Még fiatal vagy! Várj vele egy picit, kérlek! Beszélgessetek, értsétek meg egymást, ismerkedjetek! De ne siesd el a dolgokat! -pusziltam meg a feje búbját. És vidáman szökdécselve, bement.

/Kendall szemszöge/

-Hol vannak már? -néztem félpercenként az időt. Vártam Nessáékat, hogy jöjjenek értem a benzinkúthoz.. elég lassan vezethetett bármelyikük is ült a volán mögött. Aha, csak képzeltem. Pár másodperc múlva a fehér kocsi csak úgy szágúldott a kút felé. -Na, végre. Csajszi? Te vezetsz? És gyorsabban, mint Logie? Haha -nevettem.
-Na, pattanj be! Itt nem állhatok meg!
-És nagyobb szabálybetartó.. -jegyezte meg halkan Logan az anyósülésnél.
Ottvoltunk a házuknál. Szép, kis otthonos lakás. Látszik, hogy lányok lakják.
-Nic! Ittvagy? -ment előre Vanessa.
-Konyha!
-Hmm, az illatok nagyon jók! -szaglászott a Kogan páros másik fele.
-Sziasztok! Logiet már ismerem, akkor neked bemutatkozom. Nicole vagyok, Nic, Nessa nővére. Foglaljatok helyet, Húgii, gyere ki a konyhába segíteni. -Pikk pakk megterítettek. -Jó étvágyat! -mosolygott kedvesen.
Ez az étel egyszerűen istenis volt. Tényleg jobb, mint amit Haver csinál.
-Na, milyen? -kérdezték tőlünk egyszerre.
-Ez valami csodálatos!  Finom nagyon! -a szép szavak hallattán a szakács elpirult.

/Ena szemszöge/

-Jajj Carlos! Bolond vaaagy! -kuncogtam. Felhívott, és ökörködött. Nagyon sokat.
-Ma eljöhetek érted? Elszeretnélek vinni egy különleges helyre!
-Jupiii! Már jöhetsz is! De hova? -úgy furdalt a tudat. Szeretem.
-Már is indulok! Ittvagyok úgyis a közelbe! Puszi szia. -és letette. "Puszi"? Heeeehhh? Ez ez... leblokkoltam. Lehet, ő is így érez irántam?! Gyorsan, gyorsan felkaptam magamra a legszebb ruhámat, és várrtam. Egy kopogásra.. egy ismerős hangra..
Hah, valaki zörget! Aahhhhh izomból futottam az ajtót felé. De megálltam az én szobám ajtófélfájánál. Nic nyitotta ki.
-Szia Carlos! Hát teee?
-Hát izé..Jôttem Enáért..
-Hogy mi?
-Elszeretném vinni egy csodás helyre!
-Nem megy sehova! -szortak villámot zöld szemei.
-Meg se hallgatsz...
-Najó... mondd...
-Én szeretem! A kor az ilyenkor nem számít! Mellettem semmi baja nem eshet! Csalódni nem fog bennem! Ha meg netántæn igen, ami ismétlem nem fordulhat elő...kiherélhetsz...
-Hah, nem is hagynám annyiba.
-Akkor?
-Akkor...szabad az út ifjak! -mutatott kifele.
-Carloos! -ugrottam hírtelenjébe a nyakába.
-Na, mehetünk? -helyezett le kecsesen.
-Persze! De most már tényleg elmondhatnád hogy hova is viszeeel!
-Á-á! Titok!

/Nessa szemszöge/

-Gyerteek, megmutatom, hol szoktam zenélni. -húztam magammal a srácokat.
-Oké, oké.
-Ez a szobám. Itt adom ki magamból a kifele jövő tombolást.
-Áhhh gitár! -szaladt oda a hanszerhez Kendall. -Ez ez eegy... -képedt el.
-Igen, egy jó drága akusztikus. Két évembe telt, mire kemény munkával összekapartam rá a pénzt. De megérte!
-Kipróbálhatom?
-Mint egy kisgyerek! -viccelődött Logan.
-Hahahh...
-Persze! -egyeztem bele. Elkezdett rajta játszani. Az állam kiugrott a helyéről! Ahogy észrevettem, Nic is ott állt az ajtóban. Figyelte. Schmidt egyszerűen, és fantasztikusan játszott. Taylor Swiftet. -Nem is tudtam, hogy ilyen jól zenélsz! -lepődtem meg.
-Most már tudod! -vigyorgott.
-Skacok! -sétált be Nicole. -Mit szólnátok hozzá, hogy ha ma este, vagy esetleg most csapnánk össze egy jó kis bulit. Természetesen ti srácok, meg mi lányok. Hívjátok Jameséket is, hogy jöjjönek át. Carlosék meg ráérnek túrbékolni. Na, benne vagytok?
-Hmm... ez egy hiperfantasztikus ötlet. -dörzsőlgette a kezeit Kendall.
-Akkor, essünk nekii! -ugrottunk fel a nyugalomból. A srácok elmentek a boltba, mi meg ketten egy picit összepakoltunk, és leültünk beszélgetni. Mindenről. Éppen a pasikra akartunk áttérni, amikor visszáértek a skacok. Hát akkor kezdődjön a buli! Már jó sötét volt kint, behúztunk minden függönyt a diszkósabb hatásért. Meg volt a party hangulaat! Megérkezett James és Dia is. Mivel őket még nem ismertük annyira, ezér egy kicsit beszélgettünk. Kedvesek, és aranyosak. Elkezdtünk inni..elég durván....én nem ilyen vagyok! De még életembe nem rúgtam be. Nem érdekel! Egyszer élek! Senki se kímélte az itafogyasztást. Volt ott minden...Wiskey, Tekila, Jean Bean és egyéb dolgok, amik mind a jóélethez kellenek. Zene, tánc szabadság! Ez kell nekem!

/Kendall szemszöge/

/Reggel/

Nessáéknál aludtunk. Várjunk! Hol is vagyok? Kinyitottam gyors a szemem.
-Te jó isten Nic! -ugrottam el. -És pucérak vagyunk? Aztarohaadt.
-Áááá! -riadt meg az óbégatásomra. -Meztelen vagyook? Ez ez hoogy? Mi volt itt este? Kendall.. -és eltakarta az egyik kezével a két szemét.
-Igen?
-Egy takarót.. legalább az alsó feledre...
-Jajj, bocsiii! -Nyúltam érte.
-Mi mi mi volt itt??
-Nem emlékszem.. még go dolkodni se tudok úgy fáj a fejem.. -fogtam azon a ponton.
-Kendall a jo isten vetjen meg, rakd má vissza magadra azt a kurva takarót!
-Hupsz...elengedtem...

/Nic szemszöge/

-Na jó, én nem fogok itt tétlenül állni! -mérgesedtem be.
-Teljes mértékben egyet értek, már elfáradtak a lábaim..
-Aha... ahogy látom, a Kis Kendall még bírná.. -takartam el ismételten a szemgolyóimat.
-Ó hogy az a ... -nyomkodta lefelé.
-Fújj, megyek, és kidudakolom az estét, mert hogy semmire nem emlékszek, az biztos! -indultam kifele.
-Nic! Én a helyedbe felvennék egy pólót, de egy gatya se ártana! -kuncogott.
-Te inkább foglalkozz a bigyoszoddal! Hogy mi? -döbbentem le. -Basszus, fehérneműbe voltam idáig? -néztem végig magamon. De ő csak folytatta a nevetést. Felkaptam magamra a szükséges dolgokat, és odamentem Nessához, aki a konyhában ütyködött valamit.
-Jó reggelt! -vigyorgott, mint a tejbetök.
-Neked is... -lassultam le. -Mi olyan elképeztően vicces?
-Hát hogy te, meg Kendall.
-Épp..
-Halii! -vágott közbe a szavamba Logan, James és Dia.
-Gali! Épp ezt akarjuk mi is kitudakolni, hogy mi történt itt este!
-Ez érdekes.. -elmélkedett Logie. -Én is csak kis részletekre emlékszek...
-Én is, én is! -hallatszott a többiektől.
-Hah -sétált ki a felállós fiú ugyanazzal a takaróval, amivel előbb bent volt.
-Fújj haver! Megvakultam a fél szememre!
-Na de most mondd azt, hogy nem szép a felsőtestem?
-Ez még mindig piás....
-Akarom tudni, hogy mi zajlott hajnal körül.
-Na, akkor dobjuk össze, amink van. -leült mindenki a kanapéra. Kendall keresztbe font lábikókkal, Logan és Húgi, egymásnak bújva, és úgyszint Dia és James. Most mit csinjak? Nem muszály nekem is ugyanott helyetfoglalnom. Ezért a fotelba huppantam.
-Én nekem valami olyasmi rémlik.. -kezdte el Nessa - Hogy elég sok volt az italfogyasztás, főleg nálatok Tesó! -mutatott rám.
-Nálunk? Ezt mire értsem?
-Hát hogy ti! -vont össze minket az ágyneműs hapsival. -Ketten, 3 ismétlem 3 üveg Whiskeyt fogyasztottatok el, és ebben nincs benne a pálinka, meg a mégtöbb alkohol. -na itt lefagytam.
-Ennyit? Hah, fogadok, hogy én nem is ittam olyan sokat!
-Áhh nem, csak leköröztél két embert. De Kendizzlét nem tudtad, ez tény..

/Logan szemszöge/

-nekem, valami olyasmi rémlik -kezdtem bele- hogy nem bìrtam magammal...
-Ezt adom.... így volt. -helyeselt Kedvesem.
-Meg láttam valami nyuszikat...
-Te hülye vagy! -kaptam vissza kórusba.
-De komoly! Meg hogy sokat táncoltam, ezt a vádlim is érzi.
-Najó, Logannal nem megyünk semmire se! Nessa? -szólt bele Kendall.
-Izé... -dörzsölgette meg a buksiát.-Eléggé összemelegedve táncoltatok. -erre Kendizzle Nicre virukszolt. A lány elég hülyén nézett rá.
-Te úristen! Mik derülnek ki? Kendall! -kiabált rá torkaszakadtából.
-Tessék!
-Tudod, hogy mi van rajtad?
-Igen, takaró. Na és?
-És azt zudod, hogy az a takaró nem összevart, mint egy nadrág?
-Upsz... -rohant be, miközbe lecsúszott róla a cucc, és csak a seggét láthattuk. Mindenkinek elborult az agyvize.
-Mi valami hogyan mondjam.. -kezdett bele James. -Ömm...ritmusos dübögésre lehettünk figyelmesek.
-Baszki, megvan! -ugrott fel Nic. -Sűrűjében. Jól bepiálltunk, eléggé hülyén táncoltunk, és este. Fújjj... bele se merek gondolni.
-Főleg, hogy ha az én szobámba történt az eset, komolyan mondom Kiheréllek Schmidt! -üvöltött be Nessa.
-Legalább használtatok?- tettem fel a kérdést.
-Mit?
-Khhmmm..
-Nemtudom.. jajjjjjj... -temette el a fejét a kezeibe.

5. új barátok, új esetek:)) (1.)

/Nessa szemszöge/

- Jó éjt Nic! –köszöntem el drága nővéremtől. Bevetettem magam az ágyba, elhelyezkedtem, meg minden egyéb. Erre az ágyam végén rezeg a telefonom. –Szuper! –nyúltam érte. –hmm. Logan? Ilyenkor? –megnéztem az üzenetet. –tyűha, jó hosszú.. –és nekiestem a szöveg olvasásának.

*szia Nessa!

Hát ömm.. őszintén, nem bírok nélküled aludni! Tudom, hogy nem akarsz semmit se elsiettetni, de, de ahhjj… csak te jársz az eszembe! Szóval, nem akarsz átjönni tentézni hozzánk? Csak a négy fiúval lakom együtt, abból már Carlost ismered. Hidd el, a többiek sem ragadozók;D kérlek, hívj feel! Nem tudok aludnii!

Puszi Logie ♥*

Hát ez kedves volt. Fel is hívtam rögtön.

~Hali! –szólt bele a telefonba nagy boldogsággal. –na, na átjössz? Mert akkor érted megyek! Csak légyszii!

- Gyere!

- Komoly? –döbbent le. –mármint, tök örülök neki, csak te mondtad, hogy..

- Most jössz, vagy még totojázol egy kicsit?

- Megyek, megyek! –rakta le. Felálltam, és ugráltam örömömben. El se hiszem.

- Mi ez a hangzavar? –kiabált Nic és Ena egyszerre. Kirohantam, és elmondtam nekik a hírt.

- Kisasszony, ma maga nem megy el sehova!

- Hogy mi van? –esett le az állam.

- Nem mi van, ez van. Nem mész sehova, és kész! –szabta a feltételeit.

- De miért? Miért nem engedeed? Nicole, nem vagyok már csecsemő!

- Vanessa, féltelek! Mivolt veled szilveszterkor? Már nem is emlékszel? Nem emlékszel, hogy úgy megvertek eszméletednél se voltál?!

- De emlékszem.. Már amire.. Logan más! Őt te is ismered! Nem így van? Benne lehet bízni. És én már megtettem. Tedd meg te is kérlek! Nem lesz semmi baj! Csak ott alszom nála. Olyan hülye én se vagyok, hogy első nap izé.. tudod te..

- Na jó. Menj! De holnap azonnal jelentkezel! –enyhült meg a szíve.

- Köszönöm! –öleltem meg, és egy puszit nyomtam az arcára. –Hopp, ez Logie. Már itt van. Megyek, szeri! –és kimentem.

/Logan szemszöge/

- Hmm.. Ki ez a csini lány? –virukszoltam.

- Ki? Hol?

- Itt,e lőttem, pizsomában!

- Ja, hogy én? pff… ne túlozzunk!

- Mehetünk?

- Igen! –és beszállt. Szótlan volt.

- Miért nem szólsz hozzám?

- Hupsz, bocsi. Tudod, hogy félénk vagyok. –és egy puszit nyomott az arcomra.

- Héjj, így nem tudok odafigyelni! –várjatok.. erről az a nap jutott eszembe, amikor az Infinitybe indultunk Lorennel.. neem! Nem fog érdekelni! Ő már számomra a múlt!

- Logan vigyázz! –rántotta el a kormányt Nessa. Majdnem belementem az árokba. –Úr isten! Mit csináltál? –rémült meg. Olyan ijedt fejet vágott, amilyet még sohasem láttam.

- Sajnálom!

- Jól van. Nyugi! –egész úton fogta azt a kezemet, amelyikkel váltani próbáltam. De nem zavart, csak örültem neki. Megérkeztünk.

- Szia! –köszönt. Ezt kapta vissza ő is.

- Én Kendall vagyok. Kendall Schmidt. Hát ömm.. mást nem tudok.. majd minden ki fog rólam derülni. A többiek most ökörködnek egy klubban. Én nem is zavarok, elmegyek aludni, legyetek rosszak! –kacsintott. Megfogtam, és behúztam a szobámba a lányt. Elkezdtem csókolni.

- Logan! –tiltakozott. –Nem akarom elsiettetni.. –távolodott el.

- Tudom, tudom.

- Hát akkor?

- Kimondta, hogy azt akarom? Csak egész éjjel csókolni szeretnélek,! Azt még szabad. –kezdtem el újra. Szeretem. Én se akarok semmit se elkapkodni, hisz nem csak egy kalandért vagyok vele.

/Nic szemszöge/

Féltem.. Féltem Nessát! Megbízok Loganbe, de még is..

- Húgi! –mentem oda a kisebbik szobája elé.

- Tessék! –ült fel a szemét dörzsölgetve.

- Felkeltettelek?

- Nem, dehogy is. Mondjad nyugodtan. –valamit takart.

- Nem aludtál, ugye?

- Hát.. nem..

- Mit csinálsz?

- Umm…smsezek.

- Kivel? –kerekedtek ki a szemeim.

- Nyugi, csak a barátnőimmel.

- Jó.

- Na, miért is jöttél?
- Hát hogy nem aludnál-e nálam? Fura, hogy nincs itthon a középső.. nem de bár?!

- De, de.. átmegyek hozzád. Én se bírok aludni..

- Te nem is a barátnőddel üzizel. Carlossal! –bizonyítottam. Erre leesett az ágyról. Koppant ám, de még mekkorát.. –Heh, tudtam én! –mutogattam.

- És most el fogod kobozni a telefonom.. –nyújtotta oda.

- Nem, nem fogom. Ebbe nincs semmi rossz. –felkelt, és átmentünk az én szobámba. Elég sokáig beszélgettek még, de engem nem zavart. Csak aludni akartam. Már ha tudtam.. ez nem nagyon ment.. csak Nessát féltem, és áhhh… ő még számomra egy gyenge láncszem.

/Nessa szemszöge/

Szeretem! Ez már tuti! Ahogy csókol, ahogy viszonozza.. Csak úgy kavarognak bennem az érzések.

- Szeretlek! –súgta bele a fülembe.

- Én is nagyon!- ez annyira jól esik.

- Ha tehetném, egész életembe csókolnálak! –mondta aranyosan.

- Hmm.. –nevettem. –Pihenj! –már vagy hatodjára szólok rá. De nem hallgat.

- Hát, ha akarod! Hah, ez fárasztóbb, mint a sex. –kuncogott. Én csak hülyén néztem. Hisz nem tudom.. nem ez a lényeg.

- ide bújhatok hozzád? –néztem rá cukin.

- Áhh, nem tudok ellenállni ezeknek, a szemeknek. Meg az egész lánynak se! Gyere ide keblemre!

- Valaki eléggé humoros kedvébe van!

- Ki? Én? én eleve ilyen hülye vagyok. –kacsintott. –Már nem azért, de én megéheztem.. és szomjas is vagyok egyaránt. –nyavalygott. –Te?

- Én nem kérek semmit, köszönöm.

- ne legyél félénk! Na majd amit alkotok…huhuu.. éhes leszel rögtön! Na gyere!

- Megyek!

- Kendall, te mit keresel itt kint? Hajnali kettőkor?

- És te mit keresel kint?

- Kajás vagyok. De még mindig nem válaszoltál.

- Hallottam, hogy jöttök enni. Hát akkor? –mosolygott.

- Tényleg, mit is szeretnél alkotni Picasso? –fordultam feléje.

- Passz… még én sem tudom. Útközbe mindent kitalálok! –puszikált meg.

/Kendall szemszöge/

- Logan! Kész vagy már? –türelmetlenkedtem az asztalnál. Közben az új lányt faggattam. –buffalói vagy?

- Igen. –mosolygott szelíden. Elég szűkszavú. De én mindent kitudakolok.

- Kendall! Hagyjad már! –csapódott ki a gőz kavalkád mellől Logie.

- Ugyan már! Engem nem zavar. Max ha kínos, akkor Kendall nem kap rá választ!

- Nyugodtan szólíthatsz Kendizzlének is!

- Oké.

- Vacsora tálalva! –hozta ki az ételt, mint egy úri pincér.

- Hmm.. bio étel. A nővérem is ezt eszik…

- És te szereted? –érdeklődtem. Na, erre a válaszra nagyon kíváncsi vagyok.

- Igen, rászoktattak –nagy kő esett le a szívünkről, hisz rendszeresen fogyasztunk bio ételeket, és termelünk is.

- Áhh szupeer! –kiáltottunk fel. Erre érkezett a dübögés, hogy most már jó lenne kussba maradni!

- Hm.. finom. Jobb mint amit a tesóm vesz, de amit csinál! –itt leesett a szája.

- Ne mondd, hogy az ennyimnél jobbat tud készíteni? –háborodott fel Henderson.

- Ezért holnap, akarom mondani ma majd megkérem hogy csináljon!

- Most ugye tudod, hogy megsértődtem? –a kis kitörésre Nessa egy puszit nyomott a szájára. –Még mindig… -nézett rá sátáni szemekkel.

- A kis mohó! –és adott neki még egyet.

- Sokkal jobban vagyok.

- Skacok! –dörzsölgettem meg a szemem. –Én elmegyek, bedobom a szunyát. Jó éjt! –bicegte, be.

- Jó éjt! –köszöntek.

- Kendizzle! –tette hozzá nevetve Vanessa.

/Carlos szemszöge/

Nagyon csodálatosan aludtam. Jamessel és barátnőjével egy kis bárban ültünk kb. fél háromig. De persze, hogy én nem figyeltem oda senkire.. csak is a telefonomra. Ittunk, meg minden. Néha, néha megszólaltam. De a legtöbbet Enával beszélgettem.. Szimpatikus kislány, de hat év a korkülönbség.. nem hiszem, hogy a két nővére engedné ezt. Nem tudom.

- Mindjárt jövök skacok! El kell menjek valahova. Szívességet tettem.

- Oké.. –válaszoltak összhangban. Fele társaság rá se hederített. De nem ez a lényeg.. Leparkoltam a kocsimmal. És vártam. Vártam, hogy kicsöngessenek. Álltam az autónak támaszkodva. Végre! Megszólalt. Ena jött velem szemben.

- Hát te? –nézett rám elég hülye fejjel.

- Izé.. az egyik kisgyerekért jöttem… de nem látom sehol.. –kukucskáltam körbe.

- Aha.. persze…én is ezt mondanám..

- De most komoly.. nem hiszel nekem?

- Őszintén? Nem.

- Carlos, Carlos! –szaladt hozzám Nathan. Enára néztem olyan én megmondtam arccal.

- Hupsz.. –szégyelte el magát.

- Bébi csőszködöm. –vigyorogtam. –Kell a pénz. –erre furán bámult rám.

- Minek neked zsozsó, ha ígyis-úgyis van?

- Hát izé.. kell, és kész. De ha már te is itt vagy, hazavihetlek?

- Jó lenne..

- Gyere kishaver, huppanj be a hátsó ülésre, de nekem aztán kösd be magad!

- Igen isz ujam. –selypített.

- Hölgyem? –nyitottam ki az ajtót.

- Kösönöm ujam!

4.fejezet: Minden rendbe jön.

/Nessa szemszöge/

Fura érzés élet és halál között lábadozni.. amikor nem tudod eldönteni, hogy melyiket válaszd. Legszívesebben élnél a családtagok miatt. De benned van az is, hogy elvannak nélküled is.... ezen most nem én döntök.. amíg bírja a szervezetem. Hö, mi ez? Mi ez a kézszorítás? Nyitnám a szemem, de nem bírom. Jelezném, hogy magamnál vagyok! Hogy érzem, ahogy mellettem vannak! De megmozdulni se tudok. Nee...

/Nicole szemszöge/

- Nem reagál! Nem reagál semmire! -sírtam húgicám kezénél, miközben a dokinak panaszkodtam.
- Hölgyem! Kérem, nyugodjon meg! -vígasztalt.
- Az nem olyan könnyü..... -már nagyon ideges voltam.. ez is csak itt próbál nyugtatni...két órán keresztül ott sírtam, és vártam a csodára.. Enának sajnos iskolába kellett mennie... egy óvatos kopogás zökkentett ki..
- Nem zavarok? -figyeltem fel egy férfi hangra... nem néztem fel.. csak sírtam még mindig Nessa karjánál. -Nyugi Nicole -simogatta meg a hátamat. Felnéztem, és Logan állt mellettem. Komoly, aggódó fejet vágva, de nyugodtan. - Én tudom, hogy minden rendben lesz! Fel fog kelni! Never give up! -mondta a jelmondatot. Ez a kis szólás mindig is közel volt a szívemhez.
- Igaz... köszönöm!

/Logan szemszöge/

Igen, bementem a kórházba.. nem hagyott a tudat, hogy meg se nézzem a lányt..muszály volt.. látok benne valamit. Hogy mit, azt nem tudom. Valami megfogott benne... kezdek beléesni. De nem! Ahhhj... nem kéne. Olyan tudatlan vagyok... nem akarom elsiettetni a dolgokat, de vele eltudnám képzelni az életemet. Tanácstalan vagyok... odahajultam én is hozzá. Erre megmozdult.
- Nic, Nic, gyere! Elfordította a fejét! -örültem.
- Mi. Mi? Hol? -riadt fel álmából, és odafutott a lányhoz. -Csak te kellettél hozzá! -erre elmosolyodtam. Jól esett. - Nessa, hallasz? -megszorította az ÉN kezemet. Ez nagyon boldog érzésekkel töltött el. Lassan, de haladunk.
- Titokzatos kislány! -csaltam bele egy kis humort.
- Öhhmm... -nyöszörgött.

/Nessa szemszöge/

Sikerült! Leküzdöttem.
- Húgiii? -hajolt felém Nic.
- Szia titokzatos csajszii! -na, erre fülig ért a szám. Cukii..
- Hol....v-v-v-vagyok?! -löktem ki magamból elég lassan.
- Nem rémlik?
- Csak annyi, hogy Back.. na meg........-itt megálltam. -persze amit csinált. De...most hova hoztatok? -ęs elfordítottam a fejem balra. Egy valamilyen gépezetet láttam magam mellett..
- Kórház.. -segített ki Logan.
- Már mindent értek.
- De neked most nem kéne olyan sokat beszélned! -aggodalmaskodott Nic. -majd én mindent jobban összefoglalok. Ena suliban. Te eddig kómában voltál. Hát ömm... nagyjából ennyi. -nevetett.
- ezt..még..én..is..megtudtam..volna..kérdezni..
- Aha, inkább ne beszélj! -szólt közbe a fiú.
- Röhög a vakbelem.
- Nézdd, ezt neked hoztam. Virágot a virágnak! -és elővett a háta mögül egy csokrot.
- Ez..ez..nagyon aranyos! -virultam ki.

/Logan szemszöge/

Nessa örült a csokornak. Legalább valamivel sikerült egy inci-pincit feldobni a kedvét.
-Egy, egy ölelést kaphatok?-kérdezte. -Csak hogy megköszönném valahogy.. de mivel megmozdulni se bírok-kuncogott.-ezért..
-Jólvan, nyugii! Nem kell magyarázkodnii! -úha... ölelést vár. Tőlem?! Fülig vörös voltam.. mármint belülről. Hát jó. Óvatosan feléje hajultam, és megöleltem. Ez..ez...valami csodálatos érzés volt. Az az ölelés telis tele szeretettel. Hmm... ő is csak mosolygott. Virult. Mint akivel semmi rossz nem történt. Mint aki nem élte volna át azokat a borzasztó ütéseket, pofonokat. Csodálatos.
-Szerintetek mikor mehetek haza? -nézett ránk boci szemekkel. Na, ezt a kérdést Nicre hagyom.
-Hát, az attól függ...
-Mitől?
-Hogy hogyan épülsz fel.
-Nyugi, minden hamar rendbejön! -kacsintottam rá. Erre megcsörrent a telefonom. -Hupsz, bocsánat! -kotortam ki zsebemből a csörgő mobilt. "Mondjad!
'Csőváz haveer!-szólt bele Kendall.
"Na! Miújság? Mi miatt hívtál? -érdeklődtem..
'Hát...ö...izé...már nemtudom.. ja mégis! Buksimba jutott! Nick hivat! Új számok! Stb..stb..stb.. na, szóval bárhol is vagy, gyeree! -visított bele a készülékbe.
"Megyek, megyek.. majd ott találkozunk. Halii.
-Bocsi lányok... de engem behívtak... ha nem zavar, majd utána visszanézek! -kérdően néztem az ágyon fekvő lányra.
-M-m-m-miért zavarnál? Bolond! Én csak örülök nekii! -elköszöntem tőlük, és elindultam a stúdió felé. Bementem. Persze.. Loren is ott volt.. nagyon jó.. és még duettezek is vele... inkább átadom Jamesnek. Így is tettem. Mivel Ren hamis, ezért Maslow kitudja segíteni, és csak az ő hangja hallatszik. Na... ez lerendezve.

/Két hét múlva./

/Nessa szemszöge/

Kb.fél hónapot dekkoltam ebbe a rohadt kórházba. Logan minden nap meglátogatott. Ez jól esett a lelkemnek. Ma engednek ki.. már tegnap összepakoltunk mindent, hogy csak kisétállni keljen. Hát eljött ennek a napja is. A srác nagyon jó barátunk lett. Elmondta, hogy szereti jobban, amikor szólítják.
-Logie, segíts légyszi kiszállni a kocsiból! -igen, a mozgásom sajnos még nem az igazi. De jött is. Segített. Segített? Kikapott a kocsiból. -Heló! Köszi, de innen már én is feltudok lépcsőzni!
- Most már felviszlek! Momdhattad volna hamarabb is! -és így is tett. Elment. Fellépése volt. Niccel gyorsan pakoltunk kifele. Leakartam már dőlni. Jobb az itthoni ágy, és már a gitárom is hiányzott.
-Otthon, édes otthon! -vetődtem háttal neki az ágynak. Bámúltam a plafont unalmamban. -áhh, újra kéne meszelni..-vágtam gondolkodó fejet.
-Nessa! -figyeltem fel nővérem hangjára.
-Mi aaaz? -és kibicegtem.
-Lemegyek a boltba. Kell valami?
- Hát.... valami rágcsát hozhatnáál.
-Hozok, hozok! Sietek.
-Oké. -visszamentem, és kezembe vettem a gitáromat. Nem tudtam, hogy mit játszak. Valami ismerős dallam járta a buksimat... hát persze... Big Time Rush-tól a Cover Girl. Elkezdtem gitározni, és énekelni. A végét daloltam már, amikor egy szuszogást hallottam a szobám ajtajánál. Felnéztem. Logan volt az. -Hát téged ki engedett bee?
-Ena.
-Nem vagy szomjas? -kérdeztem.
-Most, hogy így megkérdezted...
-Gyere! -és követett. Kitöltöttem egy pohár narancslevet. Megitta, és lerakta a dohányzó asztalra. Éppen indultam érte, amikor megbotlottam a felhajtódott szőnyegben, és Logie karjai közé kerültem. Kínos. Szerencsém volt, megint, hogy elkapott. Felnéztem. Az a szem.. az a mosoly.. az az arc. Te jesszusom. Felállított. Elkezdett közeledni felém, egészen addig, míg meg nem csókolt. Életem legjobb 30 másodperce volt.

-Úristen, nem akartam! -szakadtam el. -Sajnálom. -bicegtem ki a fürdőbe, és jó hideg vízzel lelocsoltam az arcom. Az talán észhez térít.. vagy nem... persze ő utánam sietett.
-De most miért? Nem értelek... -állt meg az ajtóban.
-Mert..ahhhh... -kaptam a fejemhez.. erre elém jött, és szorosan magához húzott. Rámnēzett, és mégegy csókot kaptam. Azzal szinte mindent elmondott. De később szavakban is közölte velem.
-Amióta megláttalak, már azóta. Mikor csak óvatosan ringatóztál a koncerten. Mikor rámnéztél, vígasztaltál. Azután kezdtünk nagyon jó barátok lenni. Szóval.. éreztem, hogy ez már több mint barátság.. és... valahogy ennyi.. nem bírom magam kifejezni. Remélem érted, amit eddig próbtam mondani.
- Értem.. -helyeyeltem. Még szép, hogy értem, hiszen én is így érzek iránta.. de én nem léptem volna.
-Szóval?-vont kérdőre.
-Szóval...
-Most akkor te nem is??
-Mi nem is?
-Nem szeretsz? -szomorodott el.
-De....de szeretlek...csak..
-Mi csak?
-Hát...bizonytalan vagyok... mert félek, hogy veled is úgy járok.. tudod..
-Velem nem jársz úgy! Légyszíves, bízz bennem! Kérlek! -nézett rám reménykedő szemekkel. Nem mondtam ki semmit. Csak szorosan, érzésekkel tele megöleltem.

/Nicole szemszöge/

-Megjöttem! -léptem be az ajtón, amikor Loganéket láttam. Egymás mellett ültek a kanapén. És csókolóztak. De nem vettek észre, ezért gyorsan kiléptem vissza. Nem akarom elrontani a húgom esélyeit.
-Nic, láttalak, gyere! -szólt Nessa. Hát visszamentem. -Hoztál valamiit? -kérdezte.
-Hoztam.. -nyújtottam át neki a gumicukrot. -Logie, megbocsátasz egy picikét?
-Persze. -megfogtam Vanessát, és behúztam a szobámba. Csak elég volt ránéznem.
-Csak barát? -faggatóztam.
-Izé....
-Nem?
-Nem..
-Féltelek.. de viszont örülök is, hogy boldog vagy. Vigyázz magadra légyszíves! Oké?
-Oké. -és kimentünk. Láttam húgii arcán azt a megzavarodotságot. Ogen, az az volt. Nem tudom miért, vagy mitől.

/Ena szemszöge/

-Majd holnap találkozunk! -köszöntem el a barátnőmtől a suliból kifele menve. Végre, Nessa már itthon van. Ezért egy kicsit gyorsítottam a tempón. Néha néha hátrafelé sasoltam, csak úgy reflexből. Néztem a lábamat. Az okát nem tudom. Ja mégis. Tegnap kaptam egy új cipőt, és szerelmes lettem belé. Najó. Nem. Addig addig figyeltem, míg véletlenül nekem nem jött valaki. És rámöntötte a kávéját.
-Héjj embeer! -kiáltottam fel. -most miattad tiszta kávé lettem..
-Bocsii -vett elő egy zsepit, és elkezdte törölgetni a felsőmet. Baseball sapkás, napszemüveges fiú volt, aki nagyon elbújt előlem. Hm..ismerős alak. Bár kitudja.
-Bocsi mégegyszer! -mentegetőzött az idegen.
-Áhh, talán megbírok bocsátani. -kuncogtam.
-Had vigyelek haza!
-Hát nemtudom...
-Nyugi, nem vagyok zsémbes rabló!
-Na jó. -és beszálltunk a kocsiba. -Itt jobbra-vezényeltem. Megálltunk. Kiszálltam. -Köszi.
-Igazán nincs mit. Ennyit azér csak megtehetek már! -legyintett egyet a levegőbe. Valamit utána nagyon nézett.
-Már elnézést, de mire figyeltél ennyire fel? -kérdeztem udvariasan.
-Itt van a haverom? -ekkor esett le... hát persze... ő Carlos Pena a Big Time Rushból. Anyám, hogy lehetek ilyen hülye?
-Loganre gondolsz? Mert ha Igen, akkor itt.
-Pontosan. Gondolom, már be sem kell mutatkozzak, ugye?
-Nem nem. Gyere Carlos! -mutattam neki az utat.
-Szia Ena! -köszönt nekem mindenki.
-Szia! -erre a hátam mögül előlépett Carlos.
-Szia Car....pffff-és kiköpta a narancsalevet.
-Most ugye fel is törlöd? -nézett rá villámokat szorva Nic.
-Ez egyértelmű.. -és már ballagott is a felmosóért.
-De-de-de nem is mondta, hogy ide jön. -lepődött meg, és elkezdett pattogni.
-Mert nem akartam..
-De miért?
-Mert..csak.. tényleg? És te mit keresel itt?
-Hát...izé....
-Hazahozott engem! -vágtam közbe. -de megyek, át is öltözök.. tiszta kávé vagyok...

/Logan szemszöge/

-Jönni kéne haveeer! -mutogatta az óráját.
-Megyek, megyek.. -nyomtam egy csókot Nessa szájára... vagyis akartam... az arcával mutatta, hogy szeret, meg tudom is, de nem akarja elsietni.. ami meg jogos. Na mindegy. Beültem a kicsi kocsimba, és a stúdió felé vettem az irányt. Elég későn értem haza, ami sajnos minden áldott nap így van.... lezuhanyoztam, és bevetettem magam az ágyba. Egész éjjel csak is Nessára tudtam gondolni.. semmi se terelte el a figyelmemet..

3. fejezet: Persze, hogy csak is problémák jönnek...

/Vanessa szemszöge/

Van egy problémám… én sajnos mindent láttam, amit Logan… tudom, miért volt összetörve, és hogy miért sírt. Nem értem.. vagyis a lányt. Hogy mi jogon csinálta ezt vele.. ezen elég sokáig gondolkodtam. De ez nem az én dolgom. Nem kéne beleütnöm az orromat. Nem. Kész.

A party többi részén hihetetlenül jó volt a hangulat. Látszott, hogy a műsorvezető kezdett felvidulni. És ennek mi csak örültünk. Főleg én.. mert tudom, hogy milyen érzés az ilyen. Egyszer voltam igazán szerelmes.

- Húha, már csak egy óra van hátra a buliból! –jelentette ki Logan. –Amíg itt vagyunk… szeretném megköszönni három lánynak, akinek a nevét nem mondom ki, tudják, hogy róluk van szó. Na, szóval nagyon köszönök nekik mindent! Tényleg. Elképesztően jól esett. –állt meg egy pillanatra. – Na, akkor töltsük el még valahogyan ezt az egy rövidke szakaszt. Mert bárhogy is gondoljátok, hamar el fog telni.

- Logan, Logan! –kiáltozta valaki a hátsó sorból.

- Tessék, mondjad. –szólította fel a rajongót. Egyre közelebb jött a színpadhoz, hogy jobban lehessen hallani, amit mond.

- Nic, Nic, Nic –bökdöstem testvéremet.

- Mi, mi, mi az? Te jó isten! –képedt el  ő is. Enával gyorsan kapcsoltak, és szinte elbújtattak maguk között. Hogy ki elől takartak el? A volt barátom elől, aki elég csúnyán megvert anno…. Back… a neve Back… tipikus rosszfiú… de nálam megjátszotta magát.. amióta bántalmazott, azóta nem is láttam. Nem is hiányzott.

- Láttam, hogy a csajom vígasztalt! Van közöd hozzá? –kezdett durvulni.

- Nyugodj le haver! Ki a csajod? –csitította a show érdekében, na meg persze azért is, hogy ne legyen semmi vita.

- Vanessa Tompson.

- Héloooooo. Nessa nem a csajod! –lépett elő nővérkém, úgy, hogy szóhoz se hagyta jutni Logant. – Figyelj, hogy észre ne vegye a tesót! –szólt halkan Enának. – Szakított veled, nem gondolod?! És te hogy hogy itt? Kiengedtek a börtönből?

- Az most nem lényeges…. Hol van a lány? Még rendezni valóm van vele.

- Na takarodj! –és mozdult volna rá a nővéremre, amikor Logan kiáltott.

- Biztonságiak! –erre a szóra előteremtek a sárga kabátos gorillák. Én már sírtam Ena karjai között. Féltem, hogy az őrült rám talál. Tudom, mire képes… és nem akarom átélni ezeket újból. Az őrök rögtön kidobták Back-et.

- Köszönöm L-L-L-Logan. –dadogtam a zokogástól.

- Jól van, nem nekem kell megköszönni! A biztonságiaknak, na nekik köszönheted. Gyere, ülj le a pihenőbe! –és bekísért. A többiek addig kint tomboltak. Én mondtam nekik. Végül is Nic minden 2. percben bent volt, hogy megnézze jól vagyok-e.

- Most már menj, és érezd jól magad! Én addig kimegyek cigizni egyet… - igen, akármennyire is ártatlan vagyok, néha sajnos rákell gyújtanom egy szálra. És ezzel nem csak én vagyok így… sajnos a nővérem is… Enának nem engedjük meg, mivel legalább őt nem szeretnénk ennek kitenni. Gyorsan felöltöztem, és kiálltam a parkolóba. –Huh, egy perc, és éjfél… összefagyok… - vacogtam. Rágyújtottam egy cigarettára, amikor egy ismerős férfi alakot láttam magam előtt. Felnéztem, és hírtelen eldobtam az öngyújtót. Back volt az… befogta a számat, és ütött… mindenhol. Ahol csak ért.

/Logan szemszöge/

- BOLDOG ÚJÉVET! –kiáltottuk egyszerre a nézőkkel. Feljött egy helyi banda, és a zenéjükkel szórakoztatták a közönséget. Siettem, hogy megnézzem a kis titokzatos leányt. Na, ez a név rajta fog maradni. Benyitottam.

- Jobban vagy már? –kérdeztem az ajtó nyitása közben, de nem volt ott. – Te lány, hol vagy? –kezdek megijedni.. futva kutattam fel az egész Infinity-t, még a női mosdóba is bementem. Ott se volt. Gondoltam, hogy kiment.. ezért oda is elmentem. Kiléptem az ajtón. Nessa ott hevert a földön. Szinte majdnem összefagyva. A cigije mellette. Elégett. –Úristen! –gyorsan mellé rohantam. Hívtam a biztonságiakat hogy keressék fel Nicolékat. Én addig megnéztem, hogy van-e törött csontja. Szerencsére nincs.

- Húgiiii! –kiáltott Nic, és azonnal odafutott mellénk. –Mentőt, mentőt! –már hívtam is. Két utcányira volt tőlünk, ezért nagyon hamar kiértek. A lányok vele mentek. Én sajnos nem mehettem… gyorsan el kell kéredzkedjek a főszervezőtől, hátha elenged…. Hát tévedtem… a pihenőben voltam, és állandóan Nicolet hívtam, mivel megadta a számát. Mindig a lányt kérdeztem. Azért, csak normális ő is.

- Loren? –néztem a Backstage ajtaja felé, és ő állt ott. –te mit keresel itt? –vágtam mérges fejet.

- Visszajöttem, jobban vagyok- - vigyorgott, mint akit baszni visznek. Most közlöm vele a tényeket..

- Megcsaltál… én tudom.. láttam, ahogy egy fiúval mentél el… hazudtál!! Összetörted a szívemet, darabokra! Nem akarlak többet látni! Most légy szíves távozz! –és ledőltem a kanapéra. El is ment. Nem volt egyáltalán letörve. De nekem kicsordult egy-két könnycsepp, csak úgy magától. Pár percet még ott fetrengtem. Hazamentem… olyan 3 óra felé lehetett.. még egyszer utoljára felhívtam Nicet. Már nem mentem be.. majd reggel… és ledőltem pihenni… amiből alvás lett. 

2. fejezet: az első találkozás... vagyis...

Megvolt a bevezető részecske:)) mostantól más szemszögből is fogom írni, de a legtöbb, és legfőbb Nessára fog irányulni! Köszönöm szépen a nagyon sok pozitív visszajelzést, és megtekintést:) Jó olvasáást♥

/Nicole szemszöge/

- Nessa, mit csinálsz ennyi ideig? –kiabáltam a lehúzott kocsiablakon keresztül.
- Semmit…. Megyek már! –jött ki lajhár módban.

- Mintha élnél kincs! –sürgettem. Beszállt a kocsiba az anyósülésre. Ena hátul ült középen. Állandóan előre sasolt, hogy mikor vagyunk már ott. Pedig Buffalo nem nagy város. Nem volt a Clubb messze, csak drága kishúginak.
- Ott vagyunk már?? –rángatta az üléseket.

- Ha még egyszer megkérdezed, kiraklak, bárhol is tartunk! –szóltam hozzá a volán mögül. Elhúzta a kezét a szája előtt, mintha egy cipzárt húzott volna be.

- Köszönöm. De látod? Már itt is vagyunk. Nem értem, miért kellett ennyit hisztizni…

- Jupiiii! –és csak úgy száguldott kifele a kocsiból.

- Bolondka… ennyire hogy lehet valaki Rusher?! –jegyezte meg Nessa. Én villámokat vetettem reá. –na jó… inkább meg se szólalok…. Csak gyere már Nic!

- Megyek, nyugi! ennyire izgat Logan?? –virukszoltam.

- Ki az a Logan? –nézett rám bambán.

- Áhh a Big Time Rush tagja, aki ma lesz a műsor vezető… Nessa… nem értelek…

- Miért?

- Mert hírtelen nem tudom, hogy kinek áradozom órákon keresztül?!

- Hol vagytok már? –kiabált Ena. –Nem fogtok tudni bejutni, akár még jeggyel se…. –azonnal rohantunk ki a járműből.

- Yeeeep, az első sorban fogunk tombolni! –pacsiztunk össze a kisebbik húgival. Nessa felett csaptunk össze, mert ő állt középen. És hát blokkolt.

/Logan szemszöge/

Épp egy buliba tartok… fellépésem van, mint házigazda. Buffaloban. De most csak ilyen egyedüli járaton vagyok. A többi srác addig dolgozik a következő albumon.

Kedvesemmel tartok most éppen a Clubb Infinity felé.

- Izgulsz? –fogta meg a combomat.

- Hát egy picit…

- Nyugi, én ott leszek veled a Backstage-ben, és szorítok neked! –nyomott egy puszit az arcomra.

- Így nem bírok odafigyelni! –vigyorogtam.

- Hupsz, bocsi! –nevetett Loren.

- Semmi baj. Ez most erőt adott.

- Tudod, hogy itt vagyok neked!

- Tudom, és köszönöm! –hát begördültünk a Clubb parkolójába. A szívem a torkomban dobogott. Alig kaptam levegőt, alig bírtam nyelni.

- Minden rendben?

- Persze… - feleltem mosolyt erőltetve az arcomra. Elhitte. Beléptünk..

- Logan, gyere, már vártunk! –jött elém az egyik segítő, és behúzott a színfalak mögé. Loren addig a pihenőben várt, ahol tévéről nézhette, hogy mit kreálok kint a színpadon.

- Jó estét Buffalo! –szaladtam ki a színpadra.

- Huuuuh! –hallatszott a sikítozás mindenfelől.

- Készen álltok velem átlépni a 2012-es évet?

- Igeen!

- Akkor jöjjön egy kis közös éneklés. –három kedvenc számot kiválasztottunk. A dalolászás közben kiszúrtam két lányt az első sorban, akik hevesen énekeltek velem. De volt köztük még valaki… aki csaj állt, és óvatosan ringatózott. Nem tombolt, mint a többiek… fura volt… nem hiszem, hogy Rusher.. nem, nem az… unott fejeket vágott, amíg BTR számokat daloltunk. Csak őt néztem.. nem bírtam róla levenni a szemem. Hogy miért? Azt nem tudom.. más volt, mint a többi lány.. és fura volt, hogy nem szereti a Big Time Rusht. Na, majd én ráveszem ezen a négy órán keresztül! Sok olyan számot fogunk énekelni. Talán ezzel megszereti!

- Akkor, most kiválasztok két szerencsés embert, aki feljön a színpadra mellém. –nagyon sok rajongó jelentkezett. De persze, hogy az egyik a kiszemelt lány volt. A másikat találomra hívtam fel.

- Na, hogy hívnak? –nyújtottam oda a mikrofont a titokzatos lány elé.

- Vanessa Tompson… Nessa… - mondta halkan, és komolyan.

- Örvendek Vanessa. És téged? – a másik hölgy már lelkesebb volt.

- Nicole Tompson.

- Óh, egy testvérpáros! Na, ez jó lesz nekem! Akkor, miről is kérdezzelek titeket… - töprengtem.  

- Én kérdezhetek valamit? –szólalt meg Nessa.

- Persze! –kerekedett mosolyra a szám.

- Átadhatom a helyem?

- Kinek? –lepődtem meg.

- A húgomnak… ő fan… én meg őszintén, még nem tudok semmit az egyik tagról se…

- Hát, ha nagyon szeretnéd… - szomorodtam el… csak jó lett volna még egy Rushert faragni.. hisz lehet, hogy a számoktól boldogabb lett volna.. lement a színpadról.. felváltotta a testvére. Enának hívják. Ő már mindent tudott rólunk. Tartottunk egy pár perc pisi szünetet. Éppen siettem volna ki a slozira, mikor valakinek nekiütköztem.

- Hoppá, bocsánat.. –hallottam egy full ismerős hangot. Felnéztem. Nessa volt az. Azért jött nekem, mert a telefonjába volt bújva. Ebben a pillanatban ő is felsasolt. Meglátott engem. Mosolygott.

- L…L… -próbálta kimondani a nevem, de nem tudta… elfelejtette.

- Logan –segítettem ki.

- Ahh bocsi… nem direkt volt.. csak egyszerűen még nem ismerem egyikkőtöket sem… -szégyelte el magát.

- Ezért nem kell bocsánatot kérni—minden Rusher így kezdi! De, ha megbocsátasz?! –és mentem tovább.. a wc-ről kimenet siettem be a pihenőbe, amikor…

/Nessa szemszöge/

Úr isten… hogy lehetek ilyen hülye?! Ahhh…. Szinte futottam v issza a nézőtérbe.

- Hol voltál Nessa? –nézett rám kitágult szemekkel nővérkém.

- Én? sehol…. –erre tudakodóan sasolt. –Csak a mosdót kerestem… de már nem kell… -vigyorogtam.

- Miért? Találtál valami fiút? –majdnem kiugrott a bőréből.

- Csssssssssss! –csitítottam. –Nincs senki….

- Csak??

- Mi csak?

- Én tudom, hogy folytatni akartad!
- Neki ütköztem Logannek… örülsz?

- Mit csináltál? –esett le a szája. – hogy, mikor, és miért?

- Hááát….öööm.. a telefonomat nézve, előbb.. –erre megfogta a kezem, és ő elkezdett ugrálni. Csatlakoztam.

- Most miért is szökdelünk? –kapcsoltam egy picit később.

- Hát hogy lehet ott még valamiii…. –húzta el a végét.

- Dehogy is! –törtem össze a véleményét.

 Figyelj Vanessa! –ritkán szokott így szólítani. Csak akkor, amikor valami fontosat, vagy valami tanácsot szeretne mondani, tanácsolni. – Soha ne add fel az álmaidat! Tetszik neked Logan?

- Hát.. nem rossz…

- Na. Akkor hajts előre! Ne állj meg egy résznél! Csak TE tehetsz érte! Csak TE folytathatod! Érted?

- Értem… értem… és köszönöm! Mi lenne néküled?!

- Ahhj manoo! Imádlak!

- Én is! –és ölelkeztünk.

/Logan szemszöge/

Siettem a Backstage felé, hogy minél hamarabb láthassam kedvesemet. Kintről valami beszélgetést hallottam, ezért az ajtó előtt megálltam.

- Majd este.. –mondta Loren. Úgy se maradok itt… ez unalmas. Majd azt mondom Logei-nek, hogy rosszul vagyok, és haza kell menjek.. akkor majd együtt lehetünk.. oké?

- Oké. –és léptek közeledésére lettem figyelmes. Gyorsan elsiettem onnan. Egy magas férfi lépett ki a szobából. Utána a lány felöltözve, válltáska a vállán…. Én őt nem így ismertem meg… kitudja, mióta van neki ez a kapcsolata. Berohantam a pihenőbe, és egy üzenetet találtam..

-„Szia Kicsim!
Rosszul éreztem magam, ezért elmentem Ritához… majd ő segít túlvészelni az estét, reggelt… szeretlek!

Loren”

- Ja, nagyon szerethetsz! –és sírva összetéptem a levelet… a kezemet a tarkómra raktam, és fel-alá járkáltam.. mérgemben hírtelen nem tudtam, hogy mit csináljak… nem érdekel.. most ha ennyire leszarja a fejem… akkor… csak is a karrierünk fog érdekelni.. de a szívemet szépen összetörte..

- Logan, fellépésed van! –nyitott be az egyik operatőr.

- Persze, megyek.. –szipogtam, és gyorsan letöröltem a könnyeimet, nehogy észrevegyék.

- Minden rendben? –hallottam megint egy ismerős hangot. Hátrafordultam. A három testvér állt az ajtóban, meglepődött arcot vágva.

- Hát ti? –dörzsöltem a vörös szemeimet. Erre felmutatták a megfelelő belépőt.

- Na, mesélj!

- Nem lényeges.  - derült mosoly az arcomra. Az okát nem tudom.. lehet, hogy csak annyi, hogy valakik törődnek velem.

- Logan, jelenésed van! Már csak két perc! –szólt közbe a rendező.

- Megyek már! –kiáltottam vissza erélyesebben.

- Nyugi! –jött oda Nicole és Ena. Nem ismerem őket, de de de…. nagyon aranyosak. Nessa már nem állt az ajtóba.

- Hülye… - jegyezte meg Nic.

- Ki? –néztem fel.

- Semmi… hagyjuk.. –húzott egy kis vigyort a szájára.

- Nessa! Gyere már idee!

- Megyek, csak egy pohár üccsiért szaladtam el Logannek. –és tényleg. Egy pohár narancslével lépett be. –Tessék4 –nyújtotta át.

- Köszönöm. De én megyek… majd a nézőtérbe találkozunk!