2. fejezet: az első találkozás... vagyis...

Megvolt a bevezető részecske:)) mostantól más szemszögből is fogom írni, de a legtöbb, és legfőbb Nessára fog irányulni! Köszönöm szépen a nagyon sok pozitív visszajelzést, és megtekintést:) Jó olvasáást♥

/Nicole szemszöge/

- Nessa, mit csinálsz ennyi ideig? –kiabáltam a lehúzott kocsiablakon keresztül.
- Semmit…. Megyek már! –jött ki lajhár módban.

- Mintha élnél kincs! –sürgettem. Beszállt a kocsiba az anyósülésre. Ena hátul ült középen. Állandóan előre sasolt, hogy mikor vagyunk már ott. Pedig Buffalo nem nagy város. Nem volt a Clubb messze, csak drága kishúginak.
- Ott vagyunk már?? –rángatta az üléseket.

- Ha még egyszer megkérdezed, kiraklak, bárhol is tartunk! –szóltam hozzá a volán mögül. Elhúzta a kezét a szája előtt, mintha egy cipzárt húzott volna be.

- Köszönöm. De látod? Már itt is vagyunk. Nem értem, miért kellett ennyit hisztizni…

- Jupiiii! –és csak úgy száguldott kifele a kocsiból.

- Bolondka… ennyire hogy lehet valaki Rusher?! –jegyezte meg Nessa. Én villámokat vetettem reá. –na jó… inkább meg se szólalok…. Csak gyere már Nic!

- Megyek, nyugi! ennyire izgat Logan?? –virukszoltam.

- Ki az a Logan? –nézett rám bambán.

- Áhh a Big Time Rush tagja, aki ma lesz a műsor vezető… Nessa… nem értelek…

- Miért?

- Mert hírtelen nem tudom, hogy kinek áradozom órákon keresztül?!

- Hol vagytok már? –kiabált Ena. –Nem fogtok tudni bejutni, akár még jeggyel se…. –azonnal rohantunk ki a járműből.

- Yeeeep, az első sorban fogunk tombolni! –pacsiztunk össze a kisebbik húgival. Nessa felett csaptunk össze, mert ő állt középen. És hát blokkolt.

/Logan szemszöge/

Épp egy buliba tartok… fellépésem van, mint házigazda. Buffaloban. De most csak ilyen egyedüli járaton vagyok. A többi srác addig dolgozik a következő albumon.

Kedvesemmel tartok most éppen a Clubb Infinity felé.

- Izgulsz? –fogta meg a combomat.

- Hát egy picit…

- Nyugi, én ott leszek veled a Backstage-ben, és szorítok neked! –nyomott egy puszit az arcomra.

- Így nem bírok odafigyelni! –vigyorogtam.

- Hupsz, bocsi! –nevetett Loren.

- Semmi baj. Ez most erőt adott.

- Tudod, hogy itt vagyok neked!

- Tudom, és köszönöm! –hát begördültünk a Clubb parkolójába. A szívem a torkomban dobogott. Alig kaptam levegőt, alig bírtam nyelni.

- Minden rendben?

- Persze… - feleltem mosolyt erőltetve az arcomra. Elhitte. Beléptünk..

- Logan, gyere, már vártunk! –jött elém az egyik segítő, és behúzott a színfalak mögé. Loren addig a pihenőben várt, ahol tévéről nézhette, hogy mit kreálok kint a színpadon.

- Jó estét Buffalo! –szaladtam ki a színpadra.

- Huuuuh! –hallatszott a sikítozás mindenfelől.

- Készen álltok velem átlépni a 2012-es évet?

- Igeen!

- Akkor jöjjön egy kis közös éneklés. –három kedvenc számot kiválasztottunk. A dalolászás közben kiszúrtam két lányt az első sorban, akik hevesen énekeltek velem. De volt köztük még valaki… aki csaj állt, és óvatosan ringatózott. Nem tombolt, mint a többiek… fura volt… nem hiszem, hogy Rusher.. nem, nem az… unott fejeket vágott, amíg BTR számokat daloltunk. Csak őt néztem.. nem bírtam róla levenni a szemem. Hogy miért? Azt nem tudom.. más volt, mint a többi lány.. és fura volt, hogy nem szereti a Big Time Rusht. Na, majd én ráveszem ezen a négy órán keresztül! Sok olyan számot fogunk énekelni. Talán ezzel megszereti!

- Akkor, most kiválasztok két szerencsés embert, aki feljön a színpadra mellém. –nagyon sok rajongó jelentkezett. De persze, hogy az egyik a kiszemelt lány volt. A másikat találomra hívtam fel.

- Na, hogy hívnak? –nyújtottam oda a mikrofont a titokzatos lány elé.

- Vanessa Tompson… Nessa… - mondta halkan, és komolyan.

- Örvendek Vanessa. És téged? – a másik hölgy már lelkesebb volt.

- Nicole Tompson.

- Óh, egy testvérpáros! Na, ez jó lesz nekem! Akkor, miről is kérdezzelek titeket… - töprengtem.  

- Én kérdezhetek valamit? –szólalt meg Nessa.

- Persze! –kerekedett mosolyra a szám.

- Átadhatom a helyem?

- Kinek? –lepődtem meg.

- A húgomnak… ő fan… én meg őszintén, még nem tudok semmit az egyik tagról se…

- Hát, ha nagyon szeretnéd… - szomorodtam el… csak jó lett volna még egy Rushert faragni.. hisz lehet, hogy a számoktól boldogabb lett volna.. lement a színpadról.. felváltotta a testvére. Enának hívják. Ő már mindent tudott rólunk. Tartottunk egy pár perc pisi szünetet. Éppen siettem volna ki a slozira, mikor valakinek nekiütköztem.

- Hoppá, bocsánat.. –hallottam egy full ismerős hangot. Felnéztem. Nessa volt az. Azért jött nekem, mert a telefonjába volt bújva. Ebben a pillanatban ő is felsasolt. Meglátott engem. Mosolygott.

- L…L… -próbálta kimondani a nevem, de nem tudta… elfelejtette.

- Logan –segítettem ki.

- Ahh bocsi… nem direkt volt.. csak egyszerűen még nem ismerem egyikkőtöket sem… -szégyelte el magát.

- Ezért nem kell bocsánatot kérni—minden Rusher így kezdi! De, ha megbocsátasz?! –és mentem tovább.. a wc-ről kimenet siettem be a pihenőbe, amikor…

/Nessa szemszöge/

Úr isten… hogy lehetek ilyen hülye?! Ahhh…. Szinte futottam v issza a nézőtérbe.

- Hol voltál Nessa? –nézett rám kitágult szemekkel nővérkém.

- Én? sehol…. –erre tudakodóan sasolt. –Csak a mosdót kerestem… de már nem kell… -vigyorogtam.

- Miért? Találtál valami fiút? –majdnem kiugrott a bőréből.

- Csssssssssss! –csitítottam. –Nincs senki….

- Csak??

- Mi csak?

- Én tudom, hogy folytatni akartad!
- Neki ütköztem Logannek… örülsz?

- Mit csináltál? –esett le a szája. – hogy, mikor, és miért?

- Hááát….öööm.. a telefonomat nézve, előbb.. –erre megfogta a kezem, és ő elkezdett ugrálni. Csatlakoztam.

- Most miért is szökdelünk? –kapcsoltam egy picit később.

- Hát hogy lehet ott még valamiii…. –húzta el a végét.

- Dehogy is! –törtem össze a véleményét.

 Figyelj Vanessa! –ritkán szokott így szólítani. Csak akkor, amikor valami fontosat, vagy valami tanácsot szeretne mondani, tanácsolni. – Soha ne add fel az álmaidat! Tetszik neked Logan?

- Hát.. nem rossz…

- Na. Akkor hajts előre! Ne állj meg egy résznél! Csak TE tehetsz érte! Csak TE folytathatod! Érted?

- Értem… értem… és köszönöm! Mi lenne néküled?!

- Ahhj manoo! Imádlak!

- Én is! –és ölelkeztünk.

/Logan szemszöge/

Siettem a Backstage felé, hogy minél hamarabb láthassam kedvesemet. Kintről valami beszélgetést hallottam, ezért az ajtó előtt megálltam.

- Majd este.. –mondta Loren. Úgy se maradok itt… ez unalmas. Majd azt mondom Logei-nek, hogy rosszul vagyok, és haza kell menjek.. akkor majd együtt lehetünk.. oké?

- Oké. –és léptek közeledésére lettem figyelmes. Gyorsan elsiettem onnan. Egy magas férfi lépett ki a szobából. Utána a lány felöltözve, válltáska a vállán…. Én őt nem így ismertem meg… kitudja, mióta van neki ez a kapcsolata. Berohantam a pihenőbe, és egy üzenetet találtam..

-„Szia Kicsim!
Rosszul éreztem magam, ezért elmentem Ritához… majd ő segít túlvészelni az estét, reggelt… szeretlek!

Loren”

- Ja, nagyon szerethetsz! –és sírva összetéptem a levelet… a kezemet a tarkómra raktam, és fel-alá járkáltam.. mérgemben hírtelen nem tudtam, hogy mit csináljak… nem érdekel.. most ha ennyire leszarja a fejem… akkor… csak is a karrierünk fog érdekelni.. de a szívemet szépen összetörte..

- Logan, fellépésed van! –nyitott be az egyik operatőr.

- Persze, megyek.. –szipogtam, és gyorsan letöröltem a könnyeimet, nehogy észrevegyék.

- Minden rendben? –hallottam megint egy ismerős hangot. Hátrafordultam. A három testvér állt az ajtóban, meglepődött arcot vágva.

- Hát ti? –dörzsöltem a vörös szemeimet. Erre felmutatták a megfelelő belépőt.

- Na, mesélj!

- Nem lényeges.  - derült mosoly az arcomra. Az okát nem tudom.. lehet, hogy csak annyi, hogy valakik törődnek velem.

- Logan, jelenésed van! Már csak két perc! –szólt közbe a rendező.

- Megyek már! –kiáltottam vissza erélyesebben.

- Nyugi! –jött oda Nicole és Ena. Nem ismerem őket, de de de…. nagyon aranyosak. Nessa már nem állt az ajtóba.

- Hülye… - jegyezte meg Nic.

- Ki? –néztem fel.

- Semmi… hagyjuk.. –húzott egy kis vigyort a szájára.

- Nessa! Gyere már idee!

- Megyek, csak egy pohár üccsiért szaladtam el Logannek. –és tényleg. Egy pohár narancslével lépett be. –Tessék4 –nyújtotta át.

- Köszönöm. De én megyek… majd a nézőtérbe találkozunk!