3. fejezet: Persze, hogy csak is problémák jönnek...

/Vanessa szemszöge/

Van egy problémám… én sajnos mindent láttam, amit Logan… tudom, miért volt összetörve, és hogy miért sírt. Nem értem.. vagyis a lányt. Hogy mi jogon csinálta ezt vele.. ezen elég sokáig gondolkodtam. De ez nem az én dolgom. Nem kéne beleütnöm az orromat. Nem. Kész.

A party többi részén hihetetlenül jó volt a hangulat. Látszott, hogy a műsorvezető kezdett felvidulni. És ennek mi csak örültünk. Főleg én.. mert tudom, hogy milyen érzés az ilyen. Egyszer voltam igazán szerelmes.

- Húha, már csak egy óra van hátra a buliból! –jelentette ki Logan. –Amíg itt vagyunk… szeretném megköszönni három lánynak, akinek a nevét nem mondom ki, tudják, hogy róluk van szó. Na, szóval nagyon köszönök nekik mindent! Tényleg. Elképesztően jól esett. –állt meg egy pillanatra. – Na, akkor töltsük el még valahogyan ezt az egy rövidke szakaszt. Mert bárhogy is gondoljátok, hamar el fog telni.

- Logan, Logan! –kiáltozta valaki a hátsó sorból.

- Tessék, mondjad. –szólította fel a rajongót. Egyre közelebb jött a színpadhoz, hogy jobban lehessen hallani, amit mond.

- Nic, Nic, Nic –bökdöstem testvéremet.

- Mi, mi, mi az? Te jó isten! –képedt el  ő is. Enával gyorsan kapcsoltak, és szinte elbújtattak maguk között. Hogy ki elől takartak el? A volt barátom elől, aki elég csúnyán megvert anno…. Back… a neve Back… tipikus rosszfiú… de nálam megjátszotta magát.. amióta bántalmazott, azóta nem is láttam. Nem is hiányzott.

- Láttam, hogy a csajom vígasztalt! Van közöd hozzá? –kezdett durvulni.

- Nyugodj le haver! Ki a csajod? –csitította a show érdekében, na meg persze azért is, hogy ne legyen semmi vita.

- Vanessa Tompson.

- Héloooooo. Nessa nem a csajod! –lépett elő nővérkém, úgy, hogy szóhoz se hagyta jutni Logant. – Figyelj, hogy észre ne vegye a tesót! –szólt halkan Enának. – Szakított veled, nem gondolod?! És te hogy hogy itt? Kiengedtek a börtönből?

- Az most nem lényeges…. Hol van a lány? Még rendezni valóm van vele.

- Na takarodj! –és mozdult volna rá a nővéremre, amikor Logan kiáltott.

- Biztonságiak! –erre a szóra előteremtek a sárga kabátos gorillák. Én már sírtam Ena karjai között. Féltem, hogy az őrült rám talál. Tudom, mire képes… és nem akarom átélni ezeket újból. Az őrök rögtön kidobták Back-et.

- Köszönöm L-L-L-Logan. –dadogtam a zokogástól.

- Jól van, nem nekem kell megköszönni! A biztonságiaknak, na nekik köszönheted. Gyere, ülj le a pihenőbe! –és bekísért. A többiek addig kint tomboltak. Én mondtam nekik. Végül is Nic minden 2. percben bent volt, hogy megnézze jól vagyok-e.

- Most már menj, és érezd jól magad! Én addig kimegyek cigizni egyet… - igen, akármennyire is ártatlan vagyok, néha sajnos rákell gyújtanom egy szálra. És ezzel nem csak én vagyok így… sajnos a nővérem is… Enának nem engedjük meg, mivel legalább őt nem szeretnénk ennek kitenni. Gyorsan felöltöztem, és kiálltam a parkolóba. –Huh, egy perc, és éjfél… összefagyok… - vacogtam. Rágyújtottam egy cigarettára, amikor egy ismerős férfi alakot láttam magam előtt. Felnéztem, és hírtelen eldobtam az öngyújtót. Back volt az… befogta a számat, és ütött… mindenhol. Ahol csak ért.

/Logan szemszöge/

- BOLDOG ÚJÉVET! –kiáltottuk egyszerre a nézőkkel. Feljött egy helyi banda, és a zenéjükkel szórakoztatták a közönséget. Siettem, hogy megnézzem a kis titokzatos leányt. Na, ez a név rajta fog maradni. Benyitottam.

- Jobban vagy már? –kérdeztem az ajtó nyitása közben, de nem volt ott. – Te lány, hol vagy? –kezdek megijedni.. futva kutattam fel az egész Infinity-t, még a női mosdóba is bementem. Ott se volt. Gondoltam, hogy kiment.. ezért oda is elmentem. Kiléptem az ajtón. Nessa ott hevert a földön. Szinte majdnem összefagyva. A cigije mellette. Elégett. –Úristen! –gyorsan mellé rohantam. Hívtam a biztonságiakat hogy keressék fel Nicolékat. Én addig megnéztem, hogy van-e törött csontja. Szerencsére nincs.

- Húgiiii! –kiáltott Nic, és azonnal odafutott mellénk. –Mentőt, mentőt! –már hívtam is. Két utcányira volt tőlünk, ezért nagyon hamar kiértek. A lányok vele mentek. Én sajnos nem mehettem… gyorsan el kell kéredzkedjek a főszervezőtől, hátha elenged…. Hát tévedtem… a pihenőben voltam, és állandóan Nicolet hívtam, mivel megadta a számát. Mindig a lányt kérdeztem. Azért, csak normális ő is.

- Loren? –néztem a Backstage ajtaja felé, és ő állt ott. –te mit keresel itt? –vágtam mérges fejet.

- Visszajöttem, jobban vagyok- - vigyorgott, mint akit baszni visznek. Most közlöm vele a tényeket..

- Megcsaltál… én tudom.. láttam, ahogy egy fiúval mentél el… hazudtál!! Összetörted a szívemet, darabokra! Nem akarlak többet látni! Most légy szíves távozz! –és ledőltem a kanapéra. El is ment. Nem volt egyáltalán letörve. De nekem kicsordult egy-két könnycsepp, csak úgy magától. Pár percet még ott fetrengtem. Hazamentem… olyan 3 óra felé lehetett.. még egyszer utoljára felhívtam Nicet. Már nem mentem be.. majd reggel… és ledőltem pihenni… amiből alvás lett.